Papp László: Rékavár és 1963. évi felderítő ásatása. Pécs, 1967. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 12. Pécs, 1967)

A kőfallal kerített várudvar itt éri el a legnagyobb, belvilágában 33—36 m-nyi szélességet. A halomvonulatnak délkeleti, hosszabb szakasza az általános környezethez képest 1.5—2 m magasságú, a vonulat másik végén mintegy 10x6.5 m alapátmérővel kiemelkedő kis domb jó 3 m magasságra emelkedik. Szorosan az omladék vonulat északkeleti, azaz Nádasd felé eső széle mellett kereken 10 m széles, átlagosan 1.5 m mély, teknősen gödrösödő árok (»farkasarok«) szeli át a várudvar teljes szélességét. 11. kép. Bélyeges edányfenék-töredék az V. munkahelyről. (1:2) A hosszas, közepén erősen süllyedő, omladék-halcmsor, VII. munkahelyünk, várhatóan számottevő épületmaradványokat takart. Feltáró munkánkat itt a délkeleti (alsó) szakaszon kezdtük, ezt követően haladtunk, az udvarközépen át. az északnyugati (felső) szakasz, az említett dombocska felé. A munkahely alsó szakaszán, az itt is 3 m széles, csak alapjaiban meglevő várudvar-faltól kiindulva, erre közel merőlegesen, két. egymással párhuzamos fal tűnt elő (a és b falak). Felépítésük anyaga, technikája azonosnak bizonyult a már ismert falakéval. Mindkettőt bekötés nélkül, utóbb csatlakoztatták a két falat itt lezáró várudvar-falhoz. A délnyugat felé eső a fal 110 cm széles, rommaradványa 60—140 cm magas volt az egykori járószint fölött, ez alatti alapíalmagassága átlag 90 cm. A várudvar-fal szegélytől mért hoszsza 16.5 m-nél csonkán végetért. Itt esetleges folytatását követni