Vezető a Janus pannonius Múzeum régészeti kiállításához. II. javított, bővített kiadás. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 11. Pécs, 1966)

A város nagyságára utal nagykiterjedésű temetője, amely a mai Pécs »óvárosának« északnyugati területrészét 7—800 m hoszszúságban foglalta el. A temetőtől délre, délnyugatra húzódott a városi település. Ennek maradványai a mai Pécs házai és utcái alatt 1—4 m mélységben rejtőznek. A temető sírjain kívül nagy számmal kerültek napvilágra a város csatorna-, gázcső-, stb. lefektetéseinél I—IV. sz.-ból való róRómai kori sírkő-töredék mai érmek s a legkülönfélébb használati tárgyak, illetve ilyenek töredékei. Nagyobb részük a IV. sz.-ból való. Ez az idő már a Pannóniában is elterjedt kereszténység kora volt. Ennek emlékei a nagyhírű pécsi festett sírkamrák és a három és hétkaréjos temetőkápolna (cella trichora, cella septichora). A terem jobboldali falán a temetőterület, a szembelévő falon Pécs római kori, középkori és hódoltságkori kialakulását ábrázoló térképet látjuk. Az utóbbi jól érzékelteti, hogy idők folyamán miként húzódott fel a település az egészségesebb hegyoldalra.