Bándi Gábor – Dankó Imre: Képek Mohács történetéből. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 8. Pécs, 1966)
az ütközetben, így írta le a harc következő szakaszát: »-A küzdelem sokkal keményebb volt, semmint a uni katonáink száma mellett várni lőhetett, és az ellenségből többen is estek el, mint mieink közül, míg végre a 'mieink hősies harca mellett az ellenség hátrálni kezdett, már akár a mieink nyomására, akár 'azért, hogy bennünket ágyúi elé csaljon.« Az igen erős puska- és ágyútűz megtizedelte a magyar sereget, a három oldalról Mimiadó török lovasság pedig eldöntötte a csata sorsát. Közel 20 000 magyar maradt holtan a csatatéren, köztük Tomori fővezér. A menekülő király a megáradt Csele-patakiba veszett. — A csatatéren maradt .halottak egyrészét Kanizsai Dorottya, Perényi Imre nádor özvegye temettette el. A források szerint a saját pénzén megfogadott 500 ember a halottakat nagy tömegsírokban földelte el. A mohácsi síkságon végzett régészeti terepfelderítések és ásatások során lehetőség nyílt arra, hogy a csata eseményeit leíró forrásmunkákban említett községek helyeit és a csata helyét is rekomsltruálbatjiuík. 1960-ban Sátorhely-Üjistáló közelében előkerültek a csatában elhunyt magyarok tömegsírjai is. Az ütközet emléke közel négy és fél évszázad óta sem halványult el. A XVI—XVII. században megjelent történeti és hadászati munkáktól kezdődően mindig fájdalmas témája volt ez a nemzeti tragédia íróinknak és képzőművészeinknek egyaránt (Székely Bertalan, Jászay Pál, Gulácsi Irén, Krúdy Gyula stlb.). Mohács város sok emléket őriz és ápol a magyar történelem ezen sorsdöntő eseményéről. III. terem Mohács fontos központ lett a hódoltsági területen. A mohácsi szandzsákhoz tartozott az egész Duna menti terület, Eszékig. A törökök a várost megerősítették, ún. párkányt, kisebb várat építették, ahol állandó katonaság tartózkodott. A dunai kikötő is hatósági kezelésbe került, sőt a török iskolát is épített a városban. 1570 J ben Szigetvár eleste után a szandzsák székhely Dunaszekcső lett, Mohács csak ún. nahie központ maradt. Korabeli adatok szerint még akkor is 27 község tartozott körzetébe. A törökök birtoklása nem volt zavartalan. 1595-ben Buda felől szabad hajdúk portyázták végig a Duna mentét és rövid időre
