Bándi Gábor – Dankó Imre: Képek Mohács történetéből. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 8. Pécs, 1966)

el is foglaltak a várost, 1664-toeo a Pécset ostromló Zrínyi Miklós csapatai gyújtották fel az erődítéseket. 1686-ban Radonai Mátyás zalavári kapitány is betört Mohácsira, s a város újból tűzvész áldozata lett. Ezekben a bizonytalan, csatározásokkal terhes évtizedekben a lakosság egyre csökkent, a szigetre és a környék mocsaraiba menekült. Mohács török lakossága még Buda visszafoglalása előtt fokozatosan elhagyta a várost. A szövetséges hadak támadásának hírére pedig visszahúzódtak a Balkánra. 1687-ben Mohács felszabadult a török uralom alól. A Buda felől érkező felmentő csapatok a város közelében vívott csatában megverték ia törököket, így a terület újra magyar kézre került. A török kiűzése után a város romokban hevert, lakossága elmenekült. A régiek helyére telepesek érkeztek, lassan visszatért az élet. A felszabadulás utáni helyzetet jól mutatják a különböző törökös ízlésű vagy balkáni készítésű használati tárgyak is, melyek tanúsága szerint a török hatás még sokáig, — különösen a délszláv betelepülők révén — éreztette hatását. (XVI. t.) A város újraéledése, a megmaradt régi lakosság visszatérése és a nagyarányú betelepedés folytán hamarosan kialakult a színes, soknemzetiségű Mohács. Mohács 1687 a különböző nemzetiségű és vallású népcsoportok Után egymástól elkülönülve, ún. tizedekben telepedtek le a városban. A hódoltság alatt megmaradt magyar lakosság áttért a református hitre, ezekhez elsőként dunántúli katolikus magyar telepesek csatlakoztak 1687 után. A magyar lakosság mellett sókacok és szerbek költöztek Mohácsra, majd legkésőbb, 1720—80 között németek egészítették ki a lakosságot. Mohács legjelentősebb nemzetiségei a sokacok és szerbek, — jelenlegi tudásunk szerint, — három hullámban érkeztek területünkre és telepedtek le. A szerbek első betelepedése még a török hódoltság előtt történt. 1396 után, amikor Bosznia-Hercegovina török kézre került, Zsigmond magyar király és Isitván szerb despot a megegyezése alapján a török ellen küzdő és menekülésre kényszerülő szerb lakosság a Duna—iDráva háromszögben kapott menedéket. Míg a török hódoltság alatt a sokac és szerb betelepülés folyamatos volt, az utolsó néphullám csak 1690 után költözött Mo-