Bándi Gábor – Dankó Imre: Képek Mohács történetéből. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 8. Pécs, 1966)

le. 1900 táján újabb néphullám árasztotta el a Dunavidéket, s a péceli kultúra, lakosságára ráte

1

^pedve főleg a Dél-Dunántúlon rendezkedett be. Ez az új nép a Somogyvár—zóki műveltség hordozója volt, s egyik nevét megyénkben feltárt legjelentősebb telepéről (Zók) kapta. A névadó lelőhely mellett, talán legalább olyan fontos központja volt e népességnek a dunaszekcsői Várhegy, ahonnan igen szép bronzkori leletek kerültek a mohácsi múzeum gyűjteményébe. Ennek a népnek korát, már bronzkornak nevezzük, s bár a kő- és csonteszközök használata még mindig általános volt ebben az időben, előfordulnak a bronzból és aranyból készült ékszerek ós apró szerszámok is a magasabb kultúrát mutató telepeken. A kb. 200 éves nyugodt, békés élet után, ie. 1700—1600 táján megváltozott az eddig délről érkező népmozgások iránya. Az egész Dunántúlt, így a mi területünket is, először érte ÉNy-felől egy olyan történelmi vihar, mely új, főleg állattartó életmódú, közép-európai népeket sodort a déli eredetű őslakosságra. & Mohácson és Bolyban előkerült különösen szép formájú, fehér mésszel díszített edények, a Siebcri-léle téglagyárnál feltárásra került hamvasztásos sírok már ennek az új népnek hagyatékai, melynek nevét jellegzetes kerámiája adta. A betelepülőket ezért mészbetétes edények népének nevezzük. (III.—IV. tábla.) Vaskor A vaskor folyamán továbbra is az ún. közép-euró(ie. I, pai kultúrkörhöz tartozó népek lakták ezt a dunaévezred) menti területet. Ezeket temetkezési sz kásáik alapján urnasíros kultúrának nevezzük. Ebben az időben terjedt el a bronz széles körű alkalmazása és az öntés technológiájának ismerete. Ezt bizonyítják a különböző formájú és rendeltetésű fegyverek és szerszámok, melyek a környékben kerültek elő. (V—VI. tábla.) Kelták A késői vaskor folyamán a Kelták szállták meg az (i

e

_ ív—X. Alföld, illetve a Balkán felé eső útvonalak és átévszázad) kelőpontok környékét. Ez az első olyan nép a vi-