Bándi Gábor – Dankó Imre: Képek Mohács történetéből. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 8. Pécs, 1966)

dék őskori történetében, ahol már az eredeti népnevet is ismerjük. Az ie. IV—I. század folyamán nyugatról érkező, szinte egész Európát meghódító nép eseménytörténetével már korabeli írásos művek is foglalkoztak, melyeket görög történetírók készítettek.. — Ez a nép használta először a kerámiakészítésben a korongot, s minden eddiginél j obb vasfegyvereivel, karddal és lándzsával könynyen meghódította az egyhelyben lakó földműves őslakosságot. Időszámításunk kezdetén a Dunántúl a római hódítás nyomán, Pannónia tartományként, az akkori világ legnagyobb birodalmának határvédő provinciája lett. A római birodalom keleti határait védő dunamenti terület Pannónia fontos hadászati és kereskedelmi centruma volt. A síkságot övező dombvonulatok Duna felé néző peremén igen sok majorság és kisebb település állhatott, melyek a védővonal gazdasági erőforrásai lehettek, míg Duinaszekcsőn (Lugdo) és Kölkeden (Altinum) komoly katonai táborok védték a birodalom határait az Alföldön élő szarmaták (jazigok és roxolánok) betöréseivel szemben. A védelmi vonal, — limes, — katonai táborainak sokszor messzi tartományokból idevezényelt őrsége, a táborok közelében megtelepedő itáliai és keleti kereskedők és iparosok, az anyagi kultúra eddig soha nem látott gazdagságát honosították meg. (VII-X. tábla.) Rómaikor (iu. I—IV. század) Népvándorlás A római birodalom bukását követő időben előkora ször a harcos, germán eredetű langobardok tele(iu. VI—IX. pedtek meg a mai Mohács területén. Ez a nép a század) Duna mentén haladt északról dél felé és csak rövid ideig maradt az egykori Pannóniában, (iu. 526—568.) A kelet felől nagy tömegben érkező avarok elől DNy-ra húzódtak, a később róluk elnevezett Lombardiába. E népesség gazdag temetője került feltárásra a Mohács-Farostlemezgyár lelőhelyen. A sírokban talált, női viselethez tartozó aranyozott ezüst ékszerek a germán ötvösművészet remekei. (XI—XII. tábla.)