Füzes Endre – Mándoki László: Baranya népe. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 5. Pécs, 1963)

maradt. Közelében, a mennyezetre erősített rúdra tették a levetett ruhát vagy a száradó holmit. A kályha és a fal közötti sarokba padot tettek, ez volt a kisebb gyerekek hálóhelye. Nyáron a szoba használata jórészt a pihenésre, alvásra korlátozódott, télen azonban munkahely is lett. Itt fonták meg az ősszel kitilolt lent és kendert, itt állították fel a szövőszéket. A szobában zajlottak le a jeles családi események a keresztelőtől a halotti torig, valamint a naptári ünnepekhez kötött szokások nagy része is. A kamrának nincs hagyományos berendezése. A terményeket tároló edényeket, ládákat, szerszámokat, zsákokat és a házban vagy a ház körül használt egyéb holmit oda tették, ahol éppen hely volt. A gabonát nagyméretű, tető nélküli ácsolt ládában, vagy az Ormánságban különösen kedvelt hengeralakú faedényben: a duduban raktározták. Az utóbbiakat vastag hárs- vagy jegenyefából készítették. A levágott fatörzset kivájták és deszkával befcnckelték. Többféle nagyságban készítették. Ugyanilyen kivájt fagyűrűkkcl, bodonokkal bélelték ki a kutakat is. Az ugyancsak fából készített nagy hordókban savanyították Képek a kiállítás „kamrájából"