Füzes Endre – Mándoki László: Baranya népe. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 5. Pécs, 1963)

munkák helye. Hátul a boglyaalakú kemence foglal helyet, hozzá tartozik a kurugla és a zsazsag. Az előbbivel a parazsat és a hamut húzták ki a kemencéből, az utóbbival a tüzet piszkálták. A kemencében sütötték a kenyeret, a kalácsot, réztepsiben a rétest. Sok helyütt használtak cseréptepsit is. Sütéskor a tévővel zárták el a kemence száját. A kihűlő kemencében szárították a tökmagot, aszalták a gyümölcsöt, vagy a megtört lent, kendert tették be száradni. Elterjedt szokás volt, hogy a bőrbajos gyereket is a meleg kemencébe bújtatták. Az Ormánság! intérieur konyhája A főzés a kemence előtti padkán történt. Ttt raktak tüzet vagy a befűtött kemencéből húztak ki parazsat. A cserépfazekat háromlábra állították. A lábakkal ellátott vaslábos önállóan is megállt a tűz felett. A húst nyárson sütötték, ezt tüzikntyára támasztva forgattak a parázs felett. Jellegzetes edénye volt az ormánsági konyhának a körtealakú vörösréz bográncs, szabályozható lánccal a tűz fölé akasztva. A használaton kívüli edényeket, főzőeszközöket a falra akasztották vagy polcos szekrénybe tették. Az Ormánságban kedveltek voltak a lopótökből (Lagenaria vulgaris) készült edények, nevük: a kapinya vagy kobak. Vizet merítettek vele, a kisebbekben bort, pálinkát tartottak. A konyhából fűtötték a szobai kályhát is. Szája szögletes tüzelő3 33