Füzes Endre – Mándoki László: Baranya népe. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 5. Pécs, 1963)

padkára nyílik. Gyakran itt is főztek a szája elé kihúzott tűzön. A füstölnivaló halat, húst, szalonnát, sonkát hátul a mennyezetre függesztették. A fal melletti padon különféle cserépedényekben tárolták az ivóvizet, az ecetet, itt erjesztették az almabort. A régi konyha jellegzetes bútorai voltak a félkör alakú, támla nélküli kisszékek. A tűz körül dolgozó asszonyok vagy a munkából megjött férfiak szívesen üldögéltek rajta. Formájuk archaikus, eredetük talán az ősi mediterrán kultúrába nyúlik vissza. A konyhából létra vezet a padlásra, ahol a kukoricát, az aszalt gyümölcsöt, a vetőmagot tartalmazó edényeket, a használaton kívüli szövőszéket (szüjőfát) a kenderfeldolgozó eszközöket és mindenféle lim-lomot helyeztek el. Ide kerültek az elhasznált, kiöregedett szerszámok és bútorok is. Az ormánsági szoba berendezését így írta le Munkácsy 1842-ben: „Szobáink bclbútorzatát teszi egy asztal a sarokba, mcllynek fal felöli két oldalát czifra virágokkal hímzett karos lócza karolja, s néhány faszék és láda, hasonlóul virágokkal, egy vagy két igen magos nyoszolya, mellyekre a rájuk feküdni kívánó székről kéntelen felmászni, a Ormánsági szoba a kiállításon