Füzes Endre – Mándoki László: Baranya népe. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 5. Pécs, 1963)

Építkezés, lakás (4. terem) Alig van a népi kultúrának olyan része, amely annyiféle formában kapcsolódna a paraszti élet egészéhez, mint a ház. Nemcsak az időjárás viszontagságaitól védi meg a benne lakót, hanem változatos szerepű olyan objektum, amit a gazdasági és társadalmi helyzet, a hagyomány és az izlés határoz meg. A parasztember itt tölti élete nagy részét, a ház berendezése biztosítja számára a pihenést, tűzhelye a főzést és a táplálkozást. A falusi munka központja, közelében tartja, neveli a jószágot, a házhoz hordja és a kamrában, a padláson vagy a pincében tárolja az állatok hasznát és a föld termését. Itt dolgozza fel a mindennapi táplálékot a tűzhelyen, a ruhának valót a szövőszéken, őrzi a szerszámot valamelyik helyiségben. A hétköznapok és az ünnepek szokásai, a társas összejövetelek itt zajlanak le. A ház ad keretet a legszűkebb emberi közösségnek, a családnak. Régi elrendezésű parasztudvar. Drávakereszlur Építése, beosztása és berendezése híven tükrözi az építő és a benne lakó életszintjét, technikai készségét, igényét és Ízlését. A ház azonban nem megmerevedett egység, formája, technikai kivitele, berendezése és díszítése a gazdálkodás fejlődésével alakult és változott, bútorait gyakran cserélte a megnövekedett igény és a megváltozott izlés. A XIX. század derekán írt egyik tudósításban ezt olvashatjuk a Pécsvárad környéki magyarokról: „Lakásuk kis szalmás födelü házikó, melly - van ugyan kivétel is, de kevés, - egy füstös, kéménytelen konyhából áll, 's egy alacson kis szobából, mellybe két piczin ablak igen fösvényen ereszti be a' világosságot. Kéményes házak sem hiányzanak ugyan, de a' kéménytelent még is csak jobban szeretik, a' szalonna és disznóhús miatt, melly itt vélekedésök szerint jobban meg füstölődik. A' melly