Füzes Endre – Mándoki László: Baranya népe. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 5. Pécs, 1963)

Talpas ház Istvánéiból konyhában sütőkemencze nincs, abban egy kis alacson tűzhelynél egyéb mi sem látható; mert a' cserépedény a' szobában függ a' falon. Szint illy kevés van a' házban. Egy puhafa ágy - ezen kívül még egy vagy két ágy, vagy földbe vert czövekeken álló cserény, egy asztal, melly sok helyen szinte czövekeken nyugszik, két pad a szegletben az asztal mellett, egy vagy két szekrény, és egy rúd, mellyről mindennemű ruha lóg, és egy vizes korsó az asztal alatt - ezekből kerül ki, még a' vagyonosabbaknál is a' bútorozás." - Akkoriban hasonló körülmények között éltek a megye más részében is. Szegényebb falvakban, különösen a Dráva mentén, ma is látni egy-két kéménytelen régi házat, amely csak szobából és konyhából áll. A legtöbb faluban azonban a jobbágyfelszabadítás, majd az egyre fejlődő árutermelés lehetővé tette a régi kis házak átépítését, kibővítését. Az igényesebb lakáskultúra kialakulása vidékenként más-más időben, többféle módon történt. A legtöbb helyen először kamrát építettek a korábbi két helyiséghez, a piacra is szánt többlettermékek tárolására, így egy tető alatt a szoba-konyha-kamra beosztás alakult ki. Később - elsősorban a jómódúak - a kamrát is szobává alakították át, és a terményeket, szerszámokat külön épített kamrában raktározták. A ko-