Füzes Endre – Mándoki László: Baranya népe. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 5. Pécs, 1963)

Fatörzs köpü és gyékény ka s testrészt vagy állatot ábrázoló offcreket fogadalmi tárgyként, a gyógyulás reményében helyezték el a hívek a búcsújáró helyeken. Hajdan egyetlen vásárban vagy búcsúban sem hiányozhatott a bábosok üdítő itala: a márc. Mézből készítették és poharakba kimérve árulták. Ha pillantást vetünk Baranya XVII-XIX. századi vízrajzi térképére, jól érzékelhetjük a vizek által elfoglalt területek nagyságát. Nemcsak a megye két folyója, a Duna és Dráva (kiöntései, morotvái és holtágai tarkították a tájat, hanem a kisebb vízfolyások is. Azok a patakok és folyócskák, amelyek ma szabályozott mederben sietnek a Dunába A

r

agy a Drávába, hajdan lassan kanyargó, több ágra szakadó, rakoncátlan vízfolyások voltak, amelyek nagyobb eső vagy hóolvadás idején a kiszáradt morotvák szabálytalan, de sokszor összefüggő medreit töltötték meg vízzel. Az öregek még emlékeznek, hogy ilyen vidéken a csónak volt a fő közlekedési eszköz.