Füzes Endre – Mándoki László: Baranya népe. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 5. Pécs, 1963)

Méhes. Kovácsszénája Az itt felállított méhes polcain egy faluból való, szalmából font kasok láthatók. Fában gazdag vidéken régebben fatörzsből is készítették, neve: köpü. A kivágott fatörzet kivájták és alul-felül befedték. Gyakran vesszőből vagy gyékényből is csináltak kasokat, a legtöbbet azonban szalmából fonták. A fonat összecsavarását bőrgyűrűvel rögzítették, majd spirálisan csavarták fel és vesszőhasítékkal erősítették öszsze. Ha a kas a szabadban állt, gyakran besározták, hogy a méhek védve legyenek a hidegtől. A méhek hasznát: a mézet és a viaszt nagyobb mennyiségben leginkább a bábos és gyertyaöntő kisiparban használták fel. A népi igényeket kielégítő mézesbábosok, - ma is dolgozik néhány - a mézet használták fel a csemegeként kedvelt mézes sütemények készítésénél. A kalácsok, a bábok, formája hagyományos. Legegyszerűbb alakja volt az emberi formájú, piskótaszerű báb. Kedvelték még a „huszár"-t, a „szívet", a „betyárt", a különféle állatalakokat és tárgyakat utánzó bábokat. A süteményt fából készült mintákkal formázták, amelyeket ugyancsak maguk faragtak. A mintafaragás művészete apáról fiúra szállt. A bábosok készítették a formába öntött áldozati offereket is. Ezek az apró viasztárgyak a néphit sajátságos megnyilvánulásai. Az emberi