Dercsényi Dezső: A pécsi kőtár. ( A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 1. Pécs, 1962)
I Annak a mű helynek, amelyik a népoltárt és sok más díszítvényt faragat,, e rede tét is isrnerjüL. Jellegzetes motívum kincse és stílusa Itáli ában a paviai t emplomo kon díszlik^legelőször s amikor a paviai munkád megszűnnek, a_ X"ll. sz._líarminc^_éyei nek vége m az ott dolgozó kőfaragók szétszélednekÉmópábaa. Nyomukat megtalálni Itálián kívül Ausztriában, Délnémetországban is. Bizonyos azonban, hogy a paviai stílusnak legtisztább és legnagyobb szabású külföldön ránkmara4L_murikája, Eécsett_YolL. Oly tisztán jelentkezik itt a paviai izlés és díszítőkincs, hogy a kőfaragók nem sokkal a paviai munkák után kezdhettek dolgozni Pécsett. Ezt a .viszonylag JrésőLCXH. sz. neg yvenessé vei) időpontot hason ló stílusban faragott más román stílusú emlékek is támogatják. Székesfehérvárott. a királyi bazilikát III. Béla korában építették át. Ugyanitt a Szt. Márton templomot a század közepén emelték, mindkettőn megjelenik a pécsi stílusú díszítő faragás. A somogyvári bencés apátság XII. századi átépítésének pontos időpontját nem ismerjük, de az ercsi apátság építését korban rögzíteni tudjuk, mert alapítóját 1186-ban ott temették el. Spmogyvárott a pécsi indadísz, palmetta, sőt a Sámson mester dombormű veinek jgtílusa is megtalálható. Ercsiben pedig a népoltár paviai izlésű díszítményeit utánozták. Ezért véljük, hogy az altemplomi lejáratok a XII. sz. első évtizedeiben, a népoltár viszont a negyvenes években készült s hatása így lehetett érezhető Magyarországon még a XII. sz. utolsó negyedében is. A harmadik nagy építészeti-szobrászati egység a szentélyt a hajótól elválasztó úgynevezett szentélyrekesztő lehetett. Ennek építészeti megoldásából semmi nyom sem maradt ránk. Domborműves dísze is töredékes, nem teszi lehetővé az elhelyezés rekonstrukcióját. Az olaszországi mintaképen nyomán a möcten ai dóm megoldására gondolhatunk, ahol hosszú domborműves szalaggal díszített mellvéd, vagy a veronai S. Zeno szentélyrekesztőjére ahol gazdagabb, oszlopos, árkádos építmény választja el a szentélyt a hajótól. Mindkét megoldás azért is mintakép lehetett, mert ezekben az épületekben is nagyméretű altemplom felett elhelyezett szentély és a közbeeső szinten fekvő hajó elválasztásáról van szó. A pécsi kőtár anyagából az ornamentális keretelésű apostolfigurák s néhány apokaliptikus aggastyán domborművei utalnak erre, bár az utóbbiból nemcsak az ábrázolási gyakorlat, de a töredékek szerint is több lehetett. Az apostol figurák a délfrancia szobrászat nagyvonalú stílusát idézik, míg a kezében lantot tartó alak díszes köpenyével, korabeli hangszerével, különösen azonban modellálásával a francia mintakép továbbfejlesztésének tűnik. Szinte szabad szobor benyomását kelti, melyet alig köt valami a falhoz, ahhoz a háttérhez, melyen pár évtizede a monumentális plasztika megszületett és amelyen századokig élt. A faltól való elszakadás olyan törekvés, amit a következő században tapasztalunk nagymértékben és csak a
