Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - Dénes Andrea: Vadnövények gyűjtögetése és piaci árusítása Baranya megyében egykor és ma. Etnobotanikai áttekintés és napjaink gyakorlata

Vadnövények gyűjtögetése és piaci árusítása Baranya megyében...

55

Hasonlóképp sokfelől van adata a kamilla (

Matricaria chamomilla

) gyűjtésének. A faj mára szinte teljesen visszaszorult egykori élőhelyein a megyében. Pedig az archív adatok mellett a mai adatközlők is mind elmondják, hogy még gyermekkorukban is sokat láttak, többfelé lehetett gyűjteni a mezőkön, földutak szélén kamillát, ahol ma már egyáltalán nem látják. Az ökörfarkkóró (

Verbascum sp.) virága is kedvelt volt külsőleg és belsőleg is. Gyakori, teának gyűjtött fajként említik szinte miden forrásban a csipkebogyót, a vadrózsa (

Rosa canina

) áltermését, és a galagonya (

Crataegus spp.) termését, valamint a nagy csalánt (

Urtica dioica

) is. A mezei zsurló (

Equisetum arvense

) gyógyító használatára is több említés szerepel forrásokban, de az is előfordult, hogy Szabolcsfaluban „

békarokkaként

” óriás zsurlót (

E. telmateia

) gyűjtöttek, hiszen ott ez a faj gyakori. Hatásos gyógynövénynek tartották a lándzsás útifüvet (

Plantago lanceolata

) és a papsajtmályva (

Malva neglecta

) levelét is, amelyet külsőleg és belsőleg is használtak. Kedvelt volt a hársvirág (

Tilia sp

.)

, amelyet gyógy- és mindennapi teaként is fogyasztottak, illetve egyike volt a piacon árult gyógynövényeknek. Ritkán még napjainkban is előfordul a piacon, annak ellenére, hogy a gyógynövények árusítása ma már csak európai uniós szabályok szerint, csomagolva, engedélyezési eljárás után lehetséges. Több forrás is említi a mézgás éger (

Alnus glutinosa

) levelének és kérgének (Nagy 1942

: 282

., Keresztes 1952

:

113

., Zentai 1966

: 187

., Baranyai 1978

: 78

.)

, illetve a csertölgy (

Quercus cerris

) gubacsának és kérgének gyógyító anyagként való használatát is (

Gelencsér 1977

: 2

.). A megcsapolt nyírfák (

Betula pendula

) nedvét orvosságként fogyasztották torokfájásra és erősítőként (

Kiss 1980

: 27

.).

A pirítógyökeret (

Dioscorea communis

) szintén a megye több táján ismerték, külsőleg alkalmazták. Az ormánságiak még a Mecsekbe is elmentek érte, mert azt tartották, az ottani „

pirító

” hatásosabb (Baranyai 1978

: 79

.). A legkedveltebb teafű a megyében azonban a „

mecseki tea

”, a méhfű (

Melittis melissophyllum

) volt. Saját használatra is sokan gyűjtötték, házaló árusoktól is vették, de többen szállítottak belőle gyógyszertárakba és több város piacára is. Még gyógycukorka is készült a növényből az egyik pécsi gyógyszertárban (

Nyilassy 1951: 52.). Ritkábban említett gyógynövény-fajok a tavaszi hérics (

Adonis vernalis

), a szártalan kankalin (

Primula vulgaris

) a szúrós csodabogyó (

Ruscus aculeatus

), amelyek ma már védett fajok. Szabolcsfaluban a tavaszi héricsért „

a szomszédba kellett menni

”; gyermekként gyűjtötte az egyik adatközlő, de teáját csak az idősek ihatták (

Dénes 2016 ined.). A megye erdeiben sokfelé tömegesen növő medvehagymát (

Allium ursinum

) ma hatásos gyógynövénynek tartják, régi használatára azonban csak egy adat van, miszerint Szabolcsfaluban vegyes gyógynövényes pálinkába került