Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
MÚZEUMPEDAGÓGIA - Varga Ágnes: Határmezsgyéket járó garabonciás. A tantárgyköziség szemléletmódja a Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Osztályának múzeumpedagógiai programjaiban
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 516 ciós szerepe a természettudományos ismeretterjesztés nélkülözhetetlen voltának időben történt felismerését követően a közönségkapcsolati eszközrendszer, múzeumpedagógiai eszközkészlet megfelelő fejlesztése révén tud hatékonyan érvényesülni (Calcagnini 2009 ). E nemzetközi fejlődési tendenciákkal ellenkező irányban haladó hazai jelenség a néhány éve, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán a „tudománykommunikáció a természettudományban” elnevezésű, tudományos szakokon BSC fokozatot szerzett fiatalok számára indult mesterképzés 2017-re tervezett megszüntetése ( Eduline 2015a és 2015b) . 1 A természettudományok itthon a közoktatás szintjén is egyre hátrányosabb helyzetbe kerülnek a csökkenő óraszámok és tantárgyösszevonások révén, miközben elvárás lenne az európai színvonal elérése érdekében a természettudományos kutatók és műszaki szakemberek számának bővítése. Az óraszámcsökkentés okozta végzetes problémák elkerülése érdekében jelentős szaktekintélyek hallatták már hangjukat, sajnos eddig kevés eredménnyel (Sólyom 2007 ). A közoktatás hiányait kiegészítendő, így még inkább fontos szerep juthatna a természettudományos és műszaki múzeumokban a múzeumi tanulás lehetőségének, de sajnálatos módon éppen a kicsi óraszám miatti zsúfolt időbeosztás teszi ezt szinte lehetetlenné. Észrevehető jelenség mindezek mellett, hogy a hazai múzeumi szakma egyes körei számára a természettudományos szakterület mintha elszigetelt és idejétmúlt fantasztaként, külön utakon járó garabonciásként létezne. Az alábbiakban törekszem annak bizonyítására, hogy: – A természettudományos múzeumpedagógia nem szigetelődik el a humán szakterületektől, sőt, a saját példáink azt bizonyítják, hogy minden lehetséges módon kapcsolódunk – néha szándéktalanul, de egyre gyakrabban válik ez tudatos célunkká is. A modern környezetbiológia nézetei szerint az ember egyre inkább a természet részeként kezelendő, mi, természetes hajlamaink szerint ezt a nézetet követjük. Módszertani szempontból a szintetizáló, tantárgyközi látásmód hívei vagyunk, hiszen még az egyes természettudományok sem kezelhetőek egymástól elszigetelten. – Másrészről megfelelő nyitottság és attitűd birtokában még a high tech korszakban is megoldható, hogy színvonalas technikát nélkülözve, akár egyszerű tárgyi kellékek segítségével is meghódíthassuk a fiatalokat a tudomány világa számára, különösen terepi és szabadidős múzeumi programjaink keretében. 1 A szerkesztés során talált új hír már beszámol egy hasonló célú szak 2017-es indításáról! http://mokk.skanzen.hu/termeszettudomanyi-muzeumi-kommunikator-szakiranyu-felsooktatasi-tovabbkepzest-indit-az-elte.html
