Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)

RESTAURÁLÁS - Gardánfalviné Kovács Magdolna: „Tekercsbe zárt üzenet” – egy római kori tekercs kibontása

„Tekercsbe zárt üzenet” – egy római kori tekercs kibontása 511 A tekercs végein látható volt még egy vékony földes rárakódás, amely a haj­togatások közt bent maradt. Az egész tekercs nem szabályos alakot vett fel. Felületén több helyen benyo­módást tapasztaltam. A restaurálás menete A lemez falvastagságának vékonysága miatt csipesszel nem lehetett hozzáérni, ezért japán papírból készített kis ékekkel próbáltam a hajtogatást szétnyitni. Egy olyan segédeszközt kellett keresni, amelynek a vastagsága csak kis mértékben haladja meg az ezüst lemezét, mégis annál egy fokkal merevebb. Ez hosszantartó folyamat volt, amely nagy türelmet és fokozott figyelmet követelt meg. Az izgalmas művelet után az első réteget két darabban sikerült kinyitni. Ez­után rögtön egy-egy ponton savmentes papírcsíkra dolgoztam rá, amely pár centiméterrel hosszabb volt, mint a fémlemez. Erre azért volt szükség, hogy a későbbiek során e fülecske segítségével lehessen mozgatni a lemezt. A lemez további kibontása a már ismertetett kis ékekkel történt. Az ezt követő rétegek kihengergetése egyre veszélyesebbnek tűnt. Természetesen a henger belső réte­geit egyre töredékesebben lehetett csak kibontani. A így kibontott lemezek kö­zül a legbelső rész volt az, melyet megviselt a művelet, de még az is a régész által értékelhető információkat hordozott. Ezután következett a savmentes papírra erősített egységek tisztítása. (5. ábra) A tisztítás nagyon óvatosan, finom ecset­4. ábra: Darabok ragasztás közben (fotó: Szabó András) 5. ábra: A lemezdarabok konzerválás után, savmentes papírra dolgozva (hordozó fülekkel) (fotó: Szabó András)

Next

/
Oldalképek
Tartalom