Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - Dénes Andrea: Vadnövények gyűjtögetése és piaci árusítása Baranya megyében egykor és ma. Etnobotanikai áttekintés és napjaink gyakorlata
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 50 éppen a sziklás és száraz hegyvidéki tájakon és az elzárt, magashegyi régiókban ( Gunda 2001, Újvári 1957). A táplálékként, fűszerként gyűjtött vadnövényekre vonatkozó irodalom áttekintése Dénes et al. (2012, 2013) munkáiban található. A vadnövényi táplálékok – különösen a sík- és dombvidéki tájak jelentős művelésbe vonása mellett egyre több termőfölddel rendelkező országban – szinte teljesen visszaszorultak a XX. század végére. Korán fejletté vált mezőgazdasága miatt európai összevetésben sem tartják számon Magyarországot a vadon termő élelmek gyűjtögetése tekintetében. Egy összesítés szerint az Európai Unióban napjainkban is 152 erdei gombafaj fogyasztása mellett 592 növényfajt is gyűjtenek mintegy 65 millióan, és azt több, mint 100 millióan (20%-a az EU népességének) fogyasztják is legalább alkalmanként ( Schulp et al. 2014). Növényfajok tekintetében nem kevés azonban azon fajok száma, amely a Kárpát-medencében élő magyarok asztalára néprajzi és etnobotanikai források szerint kerülhetett egykor: 216 gyűjtögetett vadnövényfajt használtunk (ugyanis mi, magyarok) táplálékként vagy fűszernövényként ( Dénes et. al. 2012: 383.). A g yógynövények gyűjtése és használata tekintetében még nagyobb a fajszám, hiszen a népi orvoslás és a gyógynövényhasználat kutatói több mint 400 település 1500 adatközlőjének elmondása alapján, közel 700 taxon felhasználásáról számolnak be ( Babulka 2013: 22.). Az e témában folytatott kiterjedt kutatásokat és eredményeket összesítik tanulmányaikban Babulka (2013) és Papp (2013). Egyes szakrális hagyományokhoz kötődően, részben gyógyító célzattal, részben hiedelmekből adódóan is szokás volt Magyarországon a gyűjtögetés. Vadon termő gyógynövények és mezei virágok csokorba, koszorúba kötése és megszentelése a keresztény, tavaszi-nyári ünnepkör hagyományaiban a magyarok és több magyarországi nemzetiség körében is megtalálható volt. Sok helyen gyerekek vagy idősebb asszonyok gyűjtötték a gyógyfüveket, majd megszentelve a szentelmény főzetét orvosságként is alkalmazták. A virágszentelés szokása a XX. század közepére kihalt, az e célokra gyűjtött növényfajok ismeretéről is keveset őriznek a feljegyzések, és azt is sokszor csak a ma már nehezen vagy nem is azonosítható tájnyelvi vagy nemzetiségi néven, helyi dia- lektusban. Schwartz (1925), Hering (1925), Bálint (1975), Bartha (1982), Wild (1994, 2000, 2006), Lackovits (2000), Tóth (2013) és Újvári (1980) munkáiban találunk bővebb elemzést a virágszenteléssel egybekötött hazai növénygyűjtési szokásokról. Vadnövények piaci árusításának történeti áttekintése Több európai országot tekintve elmondható, hogy tradicionálisan a mediterrán tájakon maradt fenn a vadnövények változatos piaci árusítása ( Łuczaj et
