Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - Dénes Andrea: Vadnövények gyűjtögetése és piaci árusítása Baranya megyében egykor és ma. Etnobotanikai áttekintés és napjaink gyakorlata
Vadnövények gyűjtögetése és piaci árusítása Baranya megyében... 51 al. 2012, 2013, Dogan et al. 2013, 2015). Erdélyi városokból is van azonban jelenleg ismert, árusítási adata vadgyümölcsöknek (mint áfonyák, erdei szamóca, húsos som), ritkábban vadzöldségeknek (mint csípős csalán, mezei sóska, lósóska, salátaboglárka, martilapu, komlóhajtás), valamint vadvirágok (mint kakasmandikó, májvirág, kockás liliom) árusításának ( Bartha 2015, Székely ex litt. 2012, Babai ex litt. 2015, Dénes 2016 ined.). Európában máshol főként csak gombák, vadgyümölcsök és kevés vadzöldség árusítása maradt fenn a XX. század során, de XXI. századi újrafelfedezésük szinte minden országban megfigyelhető. Magyarországon az erdei gombákon kívül csak nagyon kevés természetben gyűjtött fajnak maradt meg a gyakorlatban a múltból is ismert használata, árusításukról pedig csak kevés és igen szórványos adat áll rendelkezésre. A frissen gyűjtött gyógynövények piaci kínálatát az elmúlt évtizedekben a mindenki számára hozzáférhető gyógyszerek és a jó egészségügyi ellátás szorította vissza, miközben a jelentkező igényeket a szervezett gyógynövény-feldolgozásból származó árusítás elégítette ki. Viga (1990: 89.) megítélése szerint: „a gyűjtögetés alapvetően az önellátást szolgálja, s a gyűjtögetett erdei termékek elsősorban a társadalmi munkamegosztás fejlődésével válnak nagyobb tömegben is áruvá. Igazi felvevőjük a városi-mezővárosi piac, esetleg olyan közeli kistáj, ahol az eltérő földrajzi adottságok miatt hiányzik egy-egy jellegzetes gyümölcs- vagy növényfaj. Ezek az anyagok azonban ritkán szolgálják az alapellátást, inkább csemegeként, »különlegességként« jelennek meg a városok vagy más tájak piacain, s éppen a »másságuk« adja az értéküket.” Erdei élelmiszerként főként vadgyümölcsök – boróka-, fenyő- és köménymag – de leginkább gomba került a piacokra azokról a tájakról, ahol a gyűjtögetés a „ tradicionális kultúra elidegeníthetetlen része ” volt ( Viga 1990: 91.). A nagy folyók menti mocsarakban élő sulyom ( Trapa natans ) termésének árusításáról ismert talán a legkorábbi adat. Z oltay Lajos 1902-ben a 200 év előtti debreceni foglakozások között sorolja a „ sulyomáruló ”-t, amelyből abban az időben egy volt Debrecen piacán ( Zoltay 1902: 23.). A sulyomtermést a Tisza, a Duna, a Bodrog és a Dráva mentén is árusították ( Nagy 1917: 839., Petrikovits 1943, Gunda 1956: 23., Pethő 1998: 146., Siska 1987: 192.). A Duna melléki vásárokban és a búcsúkban az 1960-as évek idején még nagy men ynyiségben árulták a főzött sulymot, a „ bikát ” ( Andrásfalvy 1965: 16.). Baján még 1980-ban is kapható volt, a bajai sulyomárus asszonyokat megörökítő, a Néprajzi lexikonban látható dokumentumfotó is ezt bizonyítja ( Ortutay 1981). Csemege barabolyt ( Chaerophyllum bulbosum ) és galambbegyet ( Valerianella ) is árultak a XVIII. századi debreceni piacon, legalábbis az akkori diákköltők így írták ( Ortutay 1977). A katonapetrezselyem ( Glechoma hederacea ) piaci árusításáról is igen régóta tudhatunk, hiszen „ Pesthnen a füves
