Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - Dénes Andrea: Vadnövények gyűjtögetése és piaci árusítása Baranya megyében egykor és ma. Etnobotanikai áttekintés és napjaink gyakorlata
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 48 használatára, így az országos szinten még elég hiányosan ismert régi gyakorlat rendszerezése, és a kihaló tudásanyag gyűjtése is időszerű feladat. Baranya megye változatos, sík- és dombvidéki tájain a többnemzetiségű lakosság körében sokszínű volt a vadnövények felhasználása is. A megye szinte minden tájáról fellelhető felmérés, amely még azokban az időkben készült, amikor az egykori gyűjtögetésre jobban emlékeztek a megkérdezettek, és néhány faj esetében még gyakorolták is azt. Sok fajt gyógy- és tápláléknövényként gyűjtöttek, illetve néha árultak is. Erről főként néprajzi tanulmányok számolnak be. Vadvirágként, vágott virágként is sok fajt szedtek, az e célú gyűjtögetésről a piaci árusítások és természetvédelmi kérdések tükrében kaphatunk adatokat. A gyógynövénygyűjtés érdekes, szakrális hagyományát gyakorolták a magyarországi, főként Tolna és Baranya megyében élő német nemzetiség körében. A Nagyboldogasszony napi virágszentelés – ma már szinte teljesen kihalt szokása – alkalmával gyűjtött fajokról a nemzetiségi német nyelv és a szakrális hagyományok kutatása során számolnak be a kutatók. A természetben gyűjtögetés – bár más területen is jelentősen visszaszorult – nem tűnt el teljesen a XX. század során Baranyában, napjainkban pedig újraéledni látszik. Egyre többen gyűjtenek ismét ehető- és gyógynövényeket, árulnak vadvirágot, vadgyümölcsöt, és belőlük készült lekvárokat, szörpöket, eceteket a piacokon. A vendéglátásban szintén kuriózumként megjelent néhány erdei-mezei zöldség és vadgyümölcs. A dolgozatban a gyűjtögetett növényfajokat előtérbe helyezve, a (gyógy)hatások kritikai elemzése nélkül, az adatok és a használat ismertetésén nem túllépve, összegzem a régmúlt és napjaink gyakorlatát. Anyag és módszer A baranyai vadnövénygyűjtés múltbeli adatainak forrása 25 néprajzi és etnobotanikai, illetve botanikai tanulmány és adattári feljegyzés, amelyek a megye több kistáját és/vagy nemzetiségét érintették. Nagy (1942), Kiss (1980), Füvesy (1997) a baranyai Zselic, Nyilassy (1951) Borsos et al. (1976) valamint Gelencsér (1977) a Mecsek, Kiss Géza ( Keresztes 1952), Gunda (1956, 2001), Zentai (1966), Baranyai (1978) és Kiss (1994) az Ormánság (Dráva-sík), Müller (1973) és Szabó (2012) a Baranyai-dombvidék, illetve a Villányi-hegység területéről közölnek adatokat. H orvát Adolf Olivér 1942-ben ír a pécsi piacokon árult vadvirágokról ( Horvát 1942). Bálint (1975), Wild (1994, 2000, 2006), Szabó – Csoma (2000), Mihályi (1977) a baranyai németek, Váróczi (2011) a bukovinai székelyek, Gelencsér (1977) a Vasason élő, csíki székelyek körében gyűjtöttek, és munkáik a vadnövények felhasználásának témakörét is érintik.
