Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK - Josef Schwing: Bolyongó helynevekről. Megjegyzések Tóth Endre „Pécs Quinqueecclesie nevének eredetéről” című cikkéhez
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 418 meznünk. Ezen kívül a név két szótagú. E jellemzők figyelembe vétele nélkül minden értelmezési kísérlet eleve kudarcra van ítélve. Kniezsa (1962) Pécs város neve című cikke áttörést jelentett a név alapos nyelvészeti, illetve névtani módszerekkel történő értelmezése terén. Kniezsa a megfelelő következtetést levonva meglátta, amit előtte Melich ( 1925 : 413 .) már sejtett: mégpedig, hogy a név egy másik indoeurópai nyelvből (feltételezése szerint a trákból) eredeztetendő. Kniezsa szerint elengedhetetlen, hogy a név keletkezését az ókorban keressük, mert ha későbbre datáljuk, akkor azt is meg kellene indokolnunk, hogy a bevándorló nép miért nem vette át azt a nevet, amelyet a helybéli lakosság a mindig is lakott városra használt (vö. Kniezsa 1962). Ezt azonban minden eddigi származtatási kísérlet során elmulasztották. Korábban ( Schwing 2009: 51. köv.) továbbfejlesztettem Kniezsa téziseit. Feltételezem, hogy a város római kori Sopianae nevét már az 5. század elején felváltotta az (öt szakrális építményre utaló) *Ad quinque basilicas új név. Mivel a kárpok a 3. század végén való betelepülése 29 és szarmata csoportok néhány évtizeddel későbbi bevándorlása révén bizonyított a nem latin nyelvű etnikumok megerősödése Valeria tartományban, feltételezhető, hogy a római katonai és közigazgatási réteg távozását követően ezen népcsoportok itt alkották a lakosság többségét. Ebből következik, hogy a latin név mellett keletkeznie kellett egy tükörfordításnak, párhuzamos elnevezésnek az említett népcsoportok nyelvén is. A nyelvészek egyetértenek abban, hogy a kárpok – akik Pécsett és környékén nyelvileg valószínűleg domináns szerepet játszottak – dák törzs lévén valamilyen, a szatem-csoporthoz tartozó indoeurópai nyelvet beszéltek (protoide. k u̯ > č ). A szarmaták nyelve szintén indoeurópai volt. Az ide. * penk u̯ e ‘öt’ alakból így *penče = < *Pëncsë> keletkezett. A rövid ide. e hang a dákban megmaradt. A szintén dák-trák gyökerű albán nyelvben a kutatók az ‘öt’ számnév esetében ugyanezt a korábbi alakot feltételezik. A tükörfordításnak tehát a latin Quinque Basilicae analógiájára < *Pëncsë> [* pɛntʃɛ ] + ‘szakrális épületek’ alakúnak kellett lennie. E név előttünk nem ismert második tagja a későbbiek során elmaradt. 30 A nevet (mint tulajdonnevet!) aztán átvették és hangrendszerükhöz igazították a későbbi bevándor lók, a germánok, avarok és végül a szlávok. Valószínű, hogy a 6. századtól Pannóniában bizonyítottan jelen volt szláv lakosság Pécs környékén még jóval a magyar honfoglalás előtt átvette a nevet a még ott lévő őslakosoktól. Onnét kezdve végbement rajta a szláv nyelv minden további szabályos hangváltozása, melyek kronológiája – az altáji nyelvekkel ellentétben – elég jól nyomon követhető. 29 Lásd: Ammianus Marcellinus: Rerum Gestarum Libri XXVIII. 30 Hasonló módon jött létre a Colonia Claudia Ara Agrippinensium > Köln városnév is. A név már Kr. u. 450 körül Colonia alakra rövidült.
