Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK - Josef Schwing: Bolyongó helynevekről. Megjegyzések Tóth Endre „Pécs Quinqueecclesie nevének eredetéről” című cikkéhez
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 414 hamisított Arnolf-privilégiumban jelent meg. Azt feltételezi, hogy a püspökség alapítólevelét (1009) egy Heribert C. szignójú 18 írnok készítette, aki korábban a német császári kancelláriában, 1002 nyarától pedig Magyarországon, I. István király kancelláriá jában tevékenykedett. A korábbi tevékenységéből már ismert nevet a következő formulával szerkesztette az oklevélbe: „episcopatus, qui vocabitur Quinqueecclesie”, 19 ezáltal kapcsolatot teremtve az Arnolfinumban szereplő latin V aecclesias név és a püspökség-alapítás színhelye között. A latin nevet „ettől kezdve” általánosan használták és többek között németre is lefordították Fün?irchen alakban – olvashatjuk Reuter fejtegetéseiben. Valószínűleg nem Heribert C volt az alapítólevél írnoka. Györffy György szerint inkább egy a freisingi püspök környezetéből származó írnok készíthette az okiratot, erre utal a Freisingből ismert szokványos bevezető formula is. Wolfgang Huschner szerint az írnok II. Henrik környezetéből érkezhetett (vö. Györffy 1983: 266., Huschner 2003 : 404. köv.). Vékony (1986) a későbbi másolatban előforduló Quinqueecc. rövidítést szintén főnévként értel mezi és a következő fordítását adja: „ episcopatus, qui vocabitur Quinqueecc(lesie) ” 20 , „püspökség, amely Quinqueecclesia/Ötegyháznak fog neveztetni, vagy ha a Quinqueecclesia helyére a Pécs nevet tesszük: Pécsnek”, amivel szerinte bizonyítást nyert, hogy a név először a püspökséget jelölte, amelyben öt templom vagy öt esperesség létezett, és csak később vivődött át a városra (a mai Pécsre). 21 Ezt a feltételezést követi Tóth (1991: 106.) is, aki öt esperességet nevez meg: Váty, Baranya, Aszuág, Pozsega és Valkó . Györffy (1963: 359.) szerint az újonnan alapított püspökség ben nyolc esperesség működött: Regöly, Tolna, Baranya, Váty, Aszuág, Pozsega, Valkó és Marchia . Elsőként szeretném leszögezni, hogy a „qui vocabitur” nem a helységre vagy a székhelyre vonat kozik, amit szerettek volna beleérteni, hanem mindössze a püspökségre, azaz annyit ad meg, mi legyen a püspökségnek a neve. Ezzel azt is feltételezhetjük, hogy a latin írásbeliségben már korábban is létezett ez a név 18 Túlhaladott felfogás szerint Heribert C (valódi neve ismeretlen) III. Ottó német udvari kancelláriájának írnoka volt. A császár halála után állítólag Magyarországra került, István király udvarába, ahol bevezette a császári kancelláriai hagyományokat. Huschner (2003: 404. köv.) azonban bizonyítékokat hoz arra, hogy Heribert C azonos Herbert császári kancellárral és kölni érsekkel, akit a Pannonhalmi Apátság alapítólevele szerzőjének tartanak. Huschner (2003: 418.) úgy véli, hogy a püspökség alapításánál is jelen lévő Azzo, Ostia püspöke lehetne az alapító oklevél szerzője. A latin írást és oklevélnyelvet Huschner (2003: 418.) szerint okleveles írnokok egy „nemzetközi” okcidentális csoportja vezette be Magyarországon. A püspöki székhely megválasztását és elnevezését nem az oklevél írnoka határozta meg; arra az esztergomi érsekség, illetve az alapító, azaz a király, s nem utolsó sorban Róma közös megállapodása révén került sor. 19 Lásd a 26. sz. lábjegyzetet. 20 Lásd a 26. sz. lábjegyzetet. 21 Bombardi (Topographia 1780: 58–59.), és Bél Mátyás (De situ, natura et opportunitatibus comitatus Baranya, kézirat), é. n. (idézi: Klemm 1935: 3.) azt a nézetet képviselték, hogy Quinque Ecclesiae vagy a meglévő öt templomról kapta nevét, vagy arról, hogy Pécs volt a Szent István által alapított püspökségek sorában az ötödik.
