Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Buzás Gergely: A szászvári vár régészeti kutatása
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 376 zek egy Mária dénár hamisítványával indultak, Zsigmond, Albert és Mátyás király (hamis) pénzeivel folytatódtak, majd Mátyás király 1490-es veretével zárultak ( Nagy 2014: 2., 4.). A konyha építésére ezek szerint valószínűleg a 14. század utolsó évtizedében kerülhetett sor, még mindig Alsáni Bálint birtoklása idején. Az ötödik építési periódus Az északi palotaszárny A következő építési periódusban a kastély belső udvarának északi oldalán, a régi palota és a konyha közé egy új palotaszárnyat építettek be. (26. ábra/ 3). Az új szárnyat 65 cm vastag válaszfalak tagolták öt helyiségre. A szélső nyugati helyiség a többinél szélesebb volt, ez kitöltötte a régi palota keleti tornya és a belső kerítésfal közti teljes teret. Ide a keletről szomszédos helyiségből nyílt bejárat, míg a többi teret közvetlenül az udvarról lehetett megközelíteni, egymással nem voltak összekapcsolva. Az ilyen helyiségek 14–15. századi várakban és palotákban (pl. Visegrád, Buda, Diósgyőr, Gyula) általában az udvarnép szállásául szolgáltak ( Buzás 1994: 113–125., 117 – 119 .). A palotaszárny udvari homlokzatát alkotó vékony, mindössze 65 cm vastag fal elé, azzal egybeépítve hat darab erőteljes, 85 cm vastag támpillért emeltek, amelyeket élszedett faragott kő lábazatokkal, és kváderekből falazott déli homlokfallal alakítottak ki ( Gerő 1999: 159., 161. képek). A támpillérek déli éle a korábbi palota keleti tornyának északi élének vonalával esett egybe. E pillérek és a palotaszárny homlokzati falának szomszédos szakaszai 120-130 cm magasságban maradtak fenn. A támpillérek egy ívsort támasztottak, amelyek élszedett profilú ívköveiből és vállköveiből számos töredék került elő ( Gerő 1999: 162–164. képek), az egyik vállkő a nyugati palotaépület keleti tornyának barokkori falazatából, másodlagos beépítésből. A három fennmaradt vállkövön megfigyelhető, hogy a félkörívek széles élszedése belemetsződött a pillérek függőlegesen felfutó élébe, így az élszedés külső éle szegmensívként jelent meg. Az ívsor faragott kő élei mögött falazott dongaboltozatokból állhatott. Az ívsor pillérei között a földszinti homlokzatot széles élszedéssel profilált ajtónyílásokkal törték át. Összesen négy ajtó maradványai kerültek elő a keletről számított második, harmadik valamint az ötödik és hatodik falszakaszban. Az ajtókeretek küszöbkövei, valamint a keletről számított első és harmadik ajtó alsó szárkövei in situ maradtak fenn. A harmadik ajtó szárköve volt épebb, ezen a teljes profil megmaradt ( Gerő 1999: 160. kép). E profiltípushoz számos ívtöredék is
