Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Buzás Gergely: A szászvári vár régészeti kutatása
A szászvári vár régészeti kutatása 359 meg. A sarokkváderek nagy része elpusztult az újkori lekerekített falsarkok kialakítása során, de ahol maguk a kövek már nincsenek meg, téglával visszafalazott kiszedett helyük ott is megfigyelhető. Kivételt csak az épület északnyugati (12. ábra/ 3) illetve a nyugati torony délnyugati sarka (12. ábra/ 6) képez, ezeken a jelek szerint, legalábbis a fennmaradt alsó részen, soha sem volt armírozás. Az épület északnyugati sarkától nyugat felé egy fal alapozása indul 9 méter hosszan, ott azonban szabályos falvéggel zárul. A torony délnyugati sarkát nyugati irányba csorbázatosan alakították ki, bár a csatlakozó falat nem építették fel, alapozását az itt végzett földmunkák során nem találtuk meg. Ezek szerint az épület északnyugati része előtt egy kőfallal kerített udvar terveztek, ám ez végül mégsem épült fel. A pince A ház alsó, részben földbe mélyedő szintjére a nyugati torony alját elfoglaló, dongaboltozatos pincegádor vezetett le. A gádor félköríves ajtaját kívül félnyolcszögben záródó tükör veszi körül. A keret szárkövei, és záradékának két alsó köve eredeti helyén maradt fenn (12. ábra/ 6) ( Gerő 1999: 145–146. kép), a záradék felső részéből két kő, a zárókő és a vele szomszédos kőelem egy-egy töredéke került elő a helyreállítás során a palotaépület keleti tornyának barokkori falazatából, másodlagos beépítésből. Ezeken a köveken megfigyelhető, hogy a nyíláskeret alsó felületét a pincegádor lejtős boltozatához illeszkedően alakították ki. A gádor belsejében, a félköríves, élszedett profilú pinceajtó ( Gerő 1999: 144. kép) mellett két kis, profilálatlan, félköríves kőkeretű ülőfülke is helyet kapott ( Gerő 1999: 143. kép). A pince két helyiségre volt felosztva. A nagyobbik, északi terét a felső szint válaszfala alatt egy 80 cm vastag, szegmensíves hevederív osztotta meg. Ez a helyiség eredetileg síkmennyezetes lehetett, a famennyezetet tartó egyik kőkonzolt a jelenlegi 19. századi boltozat felett, a nyugati falon, a bejárattól kissé északabbra találtuk meg. Északi, nagyobb térfelét északról egy, keletről két aknás pinceablak világította meg ( Gerő 1999: 150. kép), melyek közül kettőbe beleépült a 19. századi pinceboltozat hevederíveinek válla. A pinceablakok aknáját a belső oldalon faragott sarokkövek szegélyezik. Déli részébe csak egy hasonló pinceablak nyílt a keleti falon, ezt egy későbbi periódusban az új pinceajtó kialakítása során elvágták, de déli fele fennmaradt ( Gerő 1999: 158. kép). (13. ábra/ 7) Ebben az egyetlen ablakban maradt meg a keret lefelé rézsűsödő egyenes szemöldökkövének bal oldali csonkja. A nyílást feltehetően ferdén elhelyezett, kifelé nyíló fatábla zárhatta le. A pince déli helyiségét a főfalakkal azonos, 130 cm-es vastagságú fal választotta le az északitól. A fal közepén széles, élszedett profilú kapu nyílott. A pince 19. századi szintemelése miatt az eredeti küszöbkő és a két szárkő alsó kövei
