Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Buzás Gergely: A szászvári vár régészeti kutatása
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 360 fennmaradtak ( Gerő 1999: 149. kép). A jobboldali szárkő viszont kimozdult eredeti helyéről és a helyreállítás kivitelezési munkálatai során eltűnt, a másik ma is megvan az ajtó újkori befalazásába foglalva. A déli helyiséget eredetileg kelet–nyugati tengelyű, téglából épült félköríves dongaboltozat fedte, amelynek indításai és homlokívei fennmaradtak, ám sajnos a boltvállak csonkjait a jelenlegi helyreállítás során a kivitelező elbontotta. Egyetlen, az északi helyiségéhez hasonló ablaka a keleti falon nyílik (13. ábra/ 1). A nyugati torony Az épület nyugati tornyát a barokk korban a korabeli külső járószintig, azaz a középkori magasföldszint padlójáig visszabontották, de a déli falának csorbázata jól megfigyelhető volt az épület nyugati homlokzati falán egészen a barokk párkány magasságáig (12. ábra/ 6). A torony északi falának csorbázata nagyrészt megsemmisült a főépület homlokzati falának újkori átépítése miatt, de az alsó szakaszon mégis értékes középkori részletek őrződtek meg. Megmaradt az alsó szint kifelé nyíló ajtajának keleti szár- és küszöbköve ( Gerő 1999: 155. kép). E faragványoknak a főépület síkjából kinyúló részét ugyan levésték, de a felső szárkő-csonk tetején megfigyelhető maradt a ferde illesztési felület, amely azt bizonyította, hogy az ajtó íves záradékú volt. Az ajtó szélességére csak a hozzá vezető, később épült külső lépcső fennmaradt ívindításának kiszerkesztése révén lehet következtetni, de ennek alapján bizonyosan csúcsíves ajtókeretet rekonstruálhatunk. Fennmaradt az ajtófülkét áthidaló kőtömb levésett felületű csonkja is. E kőtömb a fallal együtt került a helyére. Feltehetően itt is, a periódus többi nyíláskeretéhez hasonlóan a fülke belső keretét és szegmensíves áthidalását is faragott kövekből képezhették ki. A magasföldszint A toronyból szegmensíves záradékú, keret nélküli, de mindkét oldalán faragott kőből kialakított kettős-tölcséres béllettel ellátott nyílás vezetett a ház északi kétharmadát elfoglaló terembe ( Gerő 1999: 153. kép). (13. ábra/ 3) A terem közepe alatt húzódott át a pince északi térrészét megosztó hevederív, ám e felett a főfalakba bekötött középkori válaszfalnak nem találtuk nyomát, csak egy későbbi, feltehetően 18. századi válaszfal csonkjai kerültek elő (25. ábra/ 3), ami arra vall, hogy a tér eredetileg osztatlan volt. A terem keleti falát két középkori nyílás törte át. Egy nagyobb, feltehetően keresztosztós ablak fülkéje faragott kövekből kialakított két oldalának részletei, valamint szegmensíves záradékának északi fele maradt fenn ( Gerő 1999: 154. kép). Ezen ablak mellett, a déli sarokban volt egy keskenyebb nyílás is, amelyből csak az északi fülkekeret néhány köve maradt ránk eredeti helyén, a nyílás
