Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Buzás Gergely: A szászvári vár régészeti kutatása
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 358 A Szászvári Vár építési periódusai A vár építése előtti korszak 2015-ben, a vár nyugati palotaszárnyát körülvevő drénárok kiásása során az udvart átvágó árokban meg tudtuk figyelni az udvar késő középkori járószintje alatti rétegződést: az udvar késő középkori szintjének kőburkolata alatt köves réteg, majd barna földfeltöltés húzódott. Ez alatt kb. 50 cm-es mélységben faszenes, kormos szint következett, amely alatt már a sárga agyagos altalaj helyezkedett el. A palota délkeleti sarka közelében egy mélyen az altalajba hatoló beásást figyeltünk meg, amelynek betöltése rétegzett faszenes törmelék volt. A betöltés összefüggésben van a faszenes réteggel, felette éppúgy áthalad a barna feltöltési és a korai várudvar kőtörmelékes rétege is. A földmunkák során az északi palotaszárny alatt is végig előkerült az a kormos szint. Itt az is megfigyelhető volt, hogy ezt a szintet a palotaszárny összes fala, így a korábbi északi belső körítőfal is már vágta, azok alapozási padkájánál mélyebben helyezkedik el. Ezen északi belső fal külső oldalán egy gödröt is megfigyeltünk, amely a sárga altalajba mélyedt, és a belsejét a faszenes réteggel összefüggő betöltés töltötte ki, amelyben két vörösre égett szint is jelentkezett. Mindezek alapján egyértelmű, hogy a faszenes réteg és az általa kitöltött gödrök keletkezése megelőzte a belsővár belső körítőfalának kiépítését. Azt sajnos közvetlenül nem tudtuk vizsgálni, hogy hogyan viszonyul a nyugati palotaszárny falaihoz, de mélysége alapján annak alapozási padkájánál is mélyebben van, így a nyugati palotaszárny építésénél is korábbi lehet. Eszerint a faszenes réteg és a vele betöltött gödörobjektumok a 14. századi püspöki udvarház építése előtt, annak a helyén állt, és tűzvész által elpusztított falusi településrészlet emlékei lehetnek. Az első építési periódus: a püspöki udvarház A vár legkorábbi épülete a legépebben fennmaradt, később barokk plébániaházzá átépített nyugati palotaszárny. A 10×20 méteres, háromszintes épület az alsó szintjén 120–130 cm vastag törtkő falakkal épült, nyugati homlokzatához 3,9×4,5 méteres, mindössze 80 cm-es falvastagságú torony csatlakozott (26. ábra/ 1). A falazat eredeti festetlen, nyers, sárgás színű durva felületű vakolata a nyugati homlokzat déli felének alsó részén, egy késő középkori feltöltés által már takart részen maradt fenn (12. ábra/ 7). Az épületet és a nyugati tornyot sarkain faragott kváderkövekkel armírozták. Az armírozás legépebben az északkeleti és a délnyugati sarok alsó részén (13. ábra/ 2), illetve a nyugati torony északnyugati sarkán (12. ábra/ 6) maradt
