Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Gábor Olivér: Az avarok meghatározása és mitológiája
Az avarok meghatározása és mitológiája 329 szok , hanem az sztyeppei hiedelemvilágban szereplő ismeretlen démonok lehetnek. 113 Terhes női alak égberagadása látható a nagyszentmiklósi kincs 2. korsóján, illetve keleten, egy permi tálon (Anyikovszkoje – Bálint 2002 75). 114 Ez az a jelentettípus, mely a Turullal együtt leginkább „sztyeppei” és a sok évszázadon át virágzó permi állatstílussal rokon. Az avar mitológia kétféle női szereplője azonosítható tehát. Egy égiekkel frigyre lépő, dinasztiaalapító, termékenységet szimbolizáló anya (a magyar honfoglalóknál Emese), és egy inkább negatív beállítású démoni boszorkánynő. 115 További démonalakok is felbukkannak az avar emlékeken, akár nemi meghatározás nélkül: Érsekújvár/Nové Zámky 116 (35. ábra) ( Dekan 1979: 103.), Kassa-Zsebes (36. ábra) ( Dekan 1979: 104., Rácz 2012: 425.), és esetleg Nagyharsány ( Rácz 2012: 425.) lelőhelyeken. 117 Ezek a démonok képviselhették az avar mitológiában is nyilván jelenlevő ártó szándékú lényeket, akiken felülkerekedve létezhet a világ és az ember, és akiket mágikus tárgyak segítségével tartottak távol. 6. Férfiak ábrázolása: emberalakos (pl. tarsolykorongokon) és maszkos ábrázolások. Az eredetileg állatalakos ábrák antropomorfá váltak, de az avaroknál inkább kapcsolódnak az egyének „bajos” ügyeinek elhárításához, mint a mitológiához. 7. Avar kori ábrázolásokon többször szerepel az életfa motívum. Eredete végső soron Mezopotámiában ( László 1946: 81.) vagy Egyiptomban kereshető. 118 A sztyepp vidékre is jellemző a szkíta, szarmata népeknél. A Kárpát-medencébe is a sztyeppe felől érkezett ez a kontinuus mítosz. Az avar mitológiában az életfa a teremtéstörténet vagy világmagyarázat kapcsán kaphatott helyet, hiszen gyakran szerepel asztrális jelképekkel, 119 illetve a feltehetően a világ teremtése/fennmaradása körül szerepet játszó 120 vagy az életfa által megtartott(?) állatokkal. 121 Életfaábrázolás látható szarvasmarhákkal a Nin-zdrijaci (37. ábra), ivoševci-i (38. ábra) és sopronkőhidai (39. ábra) sótartókon ( Dörrlamm 2001: 547.), a mokrini csonttégelyen (40. ábra), 122 illetve a hirdi (41. ábra), 123 és a zamárdi (két sírban is) ( Bárdos 1996: 49–50.) áttört bronzkorongokon. Asztrális ábrák vannak a sántosi (42. ábra), a novgorodi (43. ábra), a 113 Fettich Nándor megfejtése az ábrákkal kapcsolatban: tengeri szörnyön lovagló Nereida/Nereisz. Ide sorolja a mosonszentjánosi 21. és 242. sírok ábráit is ( Fettich 1937: 20., 156.). 114 A hódsági botvégen szakállas férfi( Simon 2012: 494.) égberagadása látható. 115 A thesszáliai szárnyas démonnőt ábrázoló bronzfigurát Joachim Werner szlávnak vélte, de már ő is összefüggést látott a permi finnugor bronzfigurák és a nagyszentmiklósi kincs „Emese-ábrázolása” felé ( Werner 1953: 7 Taf 6/1–4.). 116 Az érsekújvári szíjvég alakjai rokoníthatók a kelta Cerunnus isten ábrázolásai felé (ld. a gundestrupi üstön: szarv, torques, törökülés). (Az észevételért köszönet Vaday Andreának.) 117 A pohorelicei démon-ábrázolásos csuklós szíjvég ( Fettich 1937: 18–19., 153–154., Taf. VII/3., Poulik 1948-50: Taf. 104., Dekan 1979: 77.) már morva környezetben került elő? 118 ld. Ur város temetőjéből előkerült 9 ágú fára ágaskodó kecskeszobrokat a Kr. e. 3. évezred közepéről. 119 A nap, a lunulák vagy a csillagok, olyan általános jelképek, melyek csak képi környezetük alapján válhatnak asztrális jelképpé, ékszereken szereplő egyedi díszekként elvesztették szakrális jelentésüket. Fettich Nándor az alakos ábrák esetében is elsősorban ornamentikai szerepet látott abban az esetben, ha azok egy tárgyon többször ismétlődnek ( Fettich 1937: 22., 158.). 120 A mokrini rajzon az életfa a „Világhegyen” áll ( László 1946: 87.). 121 A nomádok totemisztikus eredetű állatkultusza/állatáldozata eredetileg főleg a szarvashoz, életmódváltás után pedig a lóhoz és a szarvasmarhához kötődött ( László 1946: 95.). 122 László Gyula a mokrini tégelyt gyógykenőcs tartónak gondolta ( László 1946: 70.). 123 JPM Inv. N69.8.806.
