Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Tóth Zsolt: Régészeti kutatások Sopianae északi temetőjében: az I. számú Cella Trichora 2013–2014. évi kutatásának eredményei
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 278 vált az a fal, amelynek déli vége a Cella Trichora keleti apszis északi pillérének van nekiépítve (7. objektum). A fal helyzete alapján a székesegyházhoz tartozott. 12 7. objektum (12. ábra) Visszabontott fal kőalapozása. Tört mészkőből épült. A fal 3,86 méter hosszú, északi vége a székesegyház nyugati bejáratának déli szélétől (a lábazat végétől) 0,60 méterre délre sarokban végződik. Magassága jelentős: 1,72 méter. Ebből adódóan jelentős lehet a szélessége is, azaz jelentős teher hordására szolgált. A falalapot kétféle anyagba ásták bele: alsó részét a természetes altalajba, ahol szép egyenletes a falalap oldala. Mivel az alapozás felső részét a köves-téglás pusztulásrétegbe ásták, igazodva ennek jellegéhez, a külső falsík itt egyenetlen. A felső rész a lábazat síkjához képest 0,15-0,20 méterrel kiugrik. Rétegrend Értékelhető rétegrend a munkaterület északkeleti sarkában és nyugati oldalán jelentkezett. Az északi profilt a Möller-csatorna beásása, és egy, az északi metszetfalat srégen vágó csapadék csatorna, valamint egy elektromos kábel árka jelentősen bolygatta. A ke12 Mivel ez az alapozás a középkori székesegyház nyugati falsíkja előtt van, így nemcsak középkori eredetű lehet, hanem a székesegyház Pollack Mihály-féle átépítésének maradványa is lehet. Utóbbi esetben a felmenő fal síkjától 1–1,20 méterrel kiugró középkori falalapozással kellene számolni. Ezúton szeretném megköszönni Buzás Gergelynek, hogy lektori véleményében felhívta figyelmemet a fal 19. századi voltának a lehetőségére. 12. ábra: A 7. objektum a székesegyház nyugati bejáratától délre a lábazat alatt (fotó: Tóth Zsolt)
