Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Jakucs János – Voicsek Vanda: A Kr. e. 6. évezred második felének új kutatási eredményei Baranya megyében
A Kr. e. 6 . évezred második felének új kutatási eredményei... 149 Jellegzetes elemét alkotják Szederkény és Versend kerámiastílusának az ún. black topped égetés és az edény alsó részének vagy a csőtalpaknak az égetés előtti vörös festése (ún. red slip ), illetve e két eljárás kombinációja (9. ábra/ 1–13; 11. ábra/ 13; 12. ábra/ 4, 7, 13, 14, 15; 14. ábra/ 4; 15. ábra/ 4, 9; 16. ábra/ 6, 9, 10; 17. ábra/ 2, 5). Az edény váll- vagy hasvonala mentén élesen elváló black topped égetés meglehetősen ritka. Gyakoribb az, amikor a red slipped alsó régió vagy csőtalp fölött egy keskenyebb, világos színű, festetlen vagy krémszínű fényezett bevonattal ellátott sávot lehet megfigyelni, majd e fölött általában az edény felső kétharmada black topped égetésű. A black burnished , illetve a black-topped és red-slipped töredékek legnagyobb számban Szederkényben kerültek napvilágra (mindhárom településrészen). Versend keleti településrészén csak bizonyos épületekhez köthető a megjelenésük, míg az előzetes megfigyeléseink alapján a nyugati településrészen gyakrabban fordul elő. A black burnished áru a Kr. e. 6. évezred második felének elején tűnik fel a Balkán-félsziget neolitikus kultúráinak körében ( Chapman 1981 : 268 – 269 ., Fig . 70 ., Gallis 1987 : 162 – 163 ., Nikolov 1998 : 82 ., Whittle et al . 2017 : 40 . ). A black topped égetés megjelenése a legkorábbi Vinča kultúrával hozható összefüggésbe a Balkán-félsziget északi részén. Vinča–Belo Brdo-n a Vinča A1a–B1a (2–5a fázisok, Schier 1996 alapján) korú rétegekben fordul elő a leggyakrabban ( Schier 1995: 238., 43. lábjegyzet), hasonló időkeretek között találjuk meg Macedóniában ( Gardner 1976: 173–174.), Közép-Szerbiában és a Morava-völgyében ( Chapman 1981: 119., Bogdanović 2006: 183., Tab. 2. 4., Tab. 3. 8., Schier 1995: 279–280.), a Bánátban ( Lazarovici 1977: 83., Horváth – Draşovean 2013: 117., Fig. 4. 4., Fig. 11. 1–2., Fig. 17. 4.), Erdélyben, a Maros-völgyében ( Suciu 2009: Fig. 100., Fig. 140., Fig. 144., Fig. 151: d, Fig. 166.), és a Tisza-Maros szögében ( Paluch 2011: 56–57., Fig. 43. 3., Fig. 85. 7., Fig. 108. 10., Fig. 121. 4.), tehát a korai Vinča kultúra teljes elterjedési területén. A black topped égetéstechnika, illetve az égetés előtti vörös festés a dunántúli (közép-európai) VK leletanyagából teljesen hiányzik. Különösen figyelemre méltó, hogy az olyan lelőhelyeken is csak szórványosan mutatható ki, mint a Tolnai-Sárközben található, már említett Tolna–Mözs vagy Alsónyék– Bátaszék, ahol egyébként a korai Vinča és korai VK stílusú kerámia erőteljes keveredése figyelhető meg. A finomkerámia legjellemzőbb edényformái a nyitott, kónikus testű vagy íveltebb falú tálak, a kettős kónikus formák, illetve az S-profilú edények. A tálak között gyakori típusok az enyhén ívelt oldalú, kónikus testű (15. ábra/ 5; 16. kép/ 5, 13), és az íveltebb falú, gömbszelet alakú formák (11. ábra/ 14–15; 12. ábra/ 1, 3). Szederkény–Kukorica-dűlőről ismerünk bütykös peremű táltöredékeket ( Jakucs – Voicsek 2015 : Fig. 10: 7), illetve itt kell említést tenni a Versenden napvilágra került, talán szarvasmarhát szimbolizáló, protoméval ellátott tálperemről is (15. ábra/ 10). A bütyökkel díszített tálperemek legtöbb közeli
