Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - Tolnay Dolly – Darányi Nikoletta: Spontán regeneráció a Szavai-hegy (Villányi-hegység) lejtősztyeppjében
Spontán regeneráció a Szavai-hegy (Villányi-hegység) lejtősztyeppjében 127 (2010) szerint a lucernások felhagyása után a spontán regeneráció jelentősen eltér a parlagszukcesszió általános menetétől. Ezért az általunk vizsgált három gyeptípus (az eltérő hasznosítások miatt) egy időrendi sorrendre nem fűzhető fel, összevetésük mégis lényeges információkkal szolgálhat a lejtősztyeppek regenerációjára vonatkozóan. Albert et al. (2013) szerint a spontán regeneráció gyorsabb és hatékonyabb ott, ahol a regenerációt megelőzően a mezőgazdasági művelés csak rövid ideig tartott, és a természetes vagy természetközeli gyepek fajainak propagulumforrásai a közelben jelen vannak. Esetünkben a propagulumforrás a közvetlen közelben van mindkét regenerálódó gyepfolt esetében, azonban a regeneráció eltérő időtartama és a megelőző hasznosítás különbségei miatt a 2005-ben felszántott gyep nagyobb természetessége várható Albert et al. (2013) megállapítása szerint. Eredményeink megerősítették a fent jelzett várakozásokat. A jelenlét-hiány adatokon végzett ordináció (1. ábra) alapján egyértelműen kijelenthető, hogy még a régebben beszántott gyep esetében sem állt helyre az eredeti fajösszetétel, annak ellenére sem, hogy a természetes gyep közelsége miatt a fajoknak csak néhány méteres távolságból kell visszatelepülniük. A borítási adatok alapján végzett ordináció (2. ábra) szerint azonban a 2005-ben beszántott gyep felvételei közelebb állnak a természetes gyepben készültekhez, tehát a domináns fajokat tekintve a regeneráció kétségtelenül az eredeti állapotok irányába halad. A szociális magatartási típusok csoportrészesedése kiválóan jelzi a beszántás hatására lecsökkent természetességet (3. ábra). A régebben beszántott gyep állapota közelebb áll a természetközeli gyephez, ami a spontán regenerációra utalhat. A természetközeli gyep esetében meghatározóak az alacsony tápanyagtartalmat indikáló fajok (kis NB értékek), ahogyan az egy száraz lejtősztyeppnél várható. A magasabb indikátorértékek nagyobb aránya a beszántott gyepeknél arra utalhat, hogy a beszántás hatására és a domináns fajok visszaszorulásával a hozzáférhető tápanyagmennyiség megnőtt. Ugyanakkor a régebben beszántott gyep helyzete átmeneti, ami a domináns fajok regenerációjával magyarázható. A cönológiai preferenciák és az életforma-típusok csoportrészesedése, valamint a védett fajok száma is jól jelzi a beszántás negatív hatását (4. ábra). A régebben beszántott gyep esetében szerencsére egyértelműen a regenerációra utaló jelek is megfigyelhetők (a szárazgyepi fajok nagy aránya, a törpecserjék jelenléte, hemikriptofiták nagyobb és egyévesek kisebb aránya, védett fajok jelenléte). Az elemzések alapján tehát kijelenthető, hogy a 2005-ben felszántott gyep közelebb áll a természetközeli gyephez, ami nem csupán a regeneráció hosszabb idejével, hanem a szántást követő hasznosítás elmaradásával is magyarázható. Valószínűsíthető, hogy a 2010-ben felszántott gyep rosszabb állapotához a rövidebb regeneráció mellett a haszonnövények termesztése is hozzájárult.
