Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - Tolnay Dolly – Darányi Nikoletta: Spontán regeneráció a Szavai-hegy (Villányi-hegység) lejtősztyeppjében
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 128 Egyéb száraz gyepek esetében a spontán regenerációra vonatkozóan hasonló következtetésekre jutottak más vizsgálatok is. Homoki gyepek beszántását követően az egy- és kétéves növények kerültek előtérbe az évelők rovására, a tipikus szárazgyepi fajok aránya lecsökkent, a nagy nitrogénigényű fajok elszaporodtak a természetes állapothoz képest ( Balogh 2012). Ugyanakkor a regeneráció viszonylag gyorsnak bizonyult, és a fenti tulajdonságok rövid időn belül a természetes állapothoz közelítettek. Az általunk vizsgált két regenerálódó gyep jól elhelyezhető az Albert et al. (2013) által jelzett regenerációs fázisok sémájában. Ezek szerint a 2010-ben beszántott gyepfolt a regeneráció kezdeti stádiumában van, amit még részben a termesztett növények, részben a rövidéletű fajok uralnak. A 2005-ben felszántott gyep egy olyan fázist képvisel, ami közelebb van a természetközeli állapothoz, hiszen itt nagyobb szerep jut az évelő fajoknak és a csomós füveknek, sőt, néhány specialista faj is megjelenik. Bár a Villányi-hegység lejtősztyepprétjeinek spontán regenerációjáról korábbi vizsgálatok nem állnak rendelkezésre, Dénes (1997) megfigyelései arra utalnak, hogy jó esély van a korábban művelt területeken is természetvédelmi szempontból igen értékes gyepek kialakulására. Ezt eddig elsősorban felhagyott szőlőstelkek esetében figyelték meg. Török et al. (2011) vizsgálatai arra utalnak, hogy a lucernások képesek jelentősebb beavatkozás nélkül értékes gyepközösséggé alakulni. Eredményeink alapján mi is úgy látjuk, hogy a beszántást követően a gyepek regenerációja lehetséges, amit a Szavai-hegy esetében a természetközeli gyep közelsége és a zavart gyepekben a talajban maradt propagulumforrások is elősegíthetnek. Ennek ellenére nem szabad megfeledkezni arról, hogy a gyepek teljes regenerációja, az eredeti fajösszetétel kialakulása hosszú időt vesz igénybe ( Molnár – Botta-Dukát 1998, Csecserits et al. 2010, Kelemen et al. 2010). Ennek megfelelően rendkívül fontos lenne a beszántott gyepek zavartalanságának biztosítása, az ismételt beszántások vagy más komolyabb zavarások megelőzése. Nélkülözhetetlen továbbá, hogy az eddig megkímélt gyepek továbbra is természetközeli állapotban maradjanak, mert enélkül a szomszédos gyepfoltok regenerációja nehezebb vagy teljesen lehetetlen lesz (vö. Török et al. 2008, Vida et al. 2008). A fentieket figyelembe véve különösen sajnálatos, hogy az általunk tanulmányozott gyep, kiemelkedő természeti értékei ellenére, semmilyen védelem alatt nem áll. Természetvédelmi és tudományos szempontból is fontos lenne ennek a sérülékeny gyepnek a jogi védelme, ami egyben a spontán regeneráció további nyomon követésére is lehetőséget biztosítana. Félő, hogy védelem nélkül előbb-utóbb ez az értékes gyepfolt teljesen meg fog semmisülni.
