Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - Tolnay Dolly – Darányi Nikoletta: Spontán regeneráció a Szavai-hegy (Villányi-hegység) lejtősztyeppjében
Spontán regeneráció a Szavai-hegy (Villányi-hegység) lejtősztyeppjében 121 tevékenység miatt ( Erdős et al. 2012a). Területét akácültetvény, szőlőskertek és szántóföldek borítják, jelentősebb botanikai értékeket a felhagyott bánya és a közelében levő természetközeli gyepfoltok rejtenek ( Erdős et al. 2010, 2011). A vizsgálat objektumául szolgáló sztyepprét ( Cleistogeni-Festucetum rupicolae ) természetvédelmi szempontból rendkívül értékes. Legfőbb gyepalkotó faja a Festuca valesiaca , további jellemző fajai: Euphorbia cyparissias , Helianthemum ovatum , Koeleria cristata , Orlaya grandiflora , Sanguisorba minor , Stachys recta . Kiemelhető számos védett növény előfordulása ( Allium sphaerocephalon , Convolvulus cantabrica , Dianthus giganteiformis , Himantoglossum caprinum , Iris variegata , Jurinea mollis , Linum hirsutum , Sedum acre ssp. neglectum ). A sztyepprét egy részét 2005-ben, egy másik részét 2010-ben beszántották. A 2005-ben beszántott gyep hasznosítására nem került sor, míg a 2010 során beszántott gyepen lucernát termesztettek; a vizsgálat évében mindkét gyep spontán módon regenerálódott. Terepi vizsgálatainkat 2012-ben végeztük. Mindhárom gyeptípusban (természetközeli, 2005-ben beszántott, 2010-ben beszántott) öt-öt cönológiai felvételt készítettünk, melynek során szabályos elrendezésű 2×2 méteres kvadrátokban becsültük a hajtásos növényfajok százalékos borítását tavaszi (május eleje) és nyári (július közepe) aspektusban. Az elemzéseket megelőzően a tavaszi és a nyári aspektusokat összevontuk oly módon, hogy minden esetben a nagyobb borítási értékeket vettük figyelembe. A fajok megnevezésénél Király (2009) nevezéktanához igazodtunk. A felvételek cönológiai hasonlóságának megállapításához PCoA-ordinációt végeztünk, mind jelenlét-hiány, mind borítási adatok alapján, előzőnél Yule-index, utóbbinál Ruzicka-index használatával. Az elemzést SYN-TAX 2000 ( Podani 2001) segítségével végeztük. Az egyes gyeptípusok természetességi szintjének becsléséhez kiszámoltuk a szociális magatartási típusoknak, a relatív nitrogénigényt jelző ökológiai indikátor értékeknek, a fajok cönológiai preferenciáinak és életforma-típusainak csoportrészesedését ( Borhidi 1995, Horváth et al. 1995). A cönológiai preferencia esetében a kategóriák nagy száma miatt egyes csoportokat összevontunk, az alábbiak szerint: zavart termőhelyek fajai ( Chenopodietea , Secalietea , Secalietalia , Trifolio-Medicaginion , Convolvulo-Agropyrion , Oryzetalia ), pionír gyepek fajai ( Sedo-Scleranthetea , Sedo-Scleranthetali , Alysso-Sedion , Festuco-Sedetalia ), szárazgyepi fajok ( Festuco-Brometea , Festucetalia valesiacae , Festucion valesiacae , Bromo-Festucion pallentis , Saturejon montanae , Bromion tectorum ), kaszálórétek faja ( Molinio-Arrhenatheretea ), száraz erdők fajai ( Quercetalia pubescentis-petraeae ), indifferens fajok. Összehasonlítottuk a három gyeptípus között a domináns Festuca valesiaca és az egyéb fűfélék átlagos borítási értékeit, valamint a védett növényfajok előfordulását.
