Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - Tolnay Dolly – Darányi Nikoletta: Spontán regeneráció a Szavai-hegy (Villányi-hegység) lejtősztyeppjében
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 120 jelentős kiterjedésben találhatók sziklagyepek és lejtősztyepprétek ( Borhidi – Dénes 1997, Dénes 1997, Dénes 1998, Erdős et al. 2012a, 2012b). Ezen gyepek természetvédelmi és tájképi jelentősége felbecsülhetetlen (lásd például Dénes 2000), ennek ellenére számos tényező veszélyezteti őket, így többek között a kőbányászat ( Nagy – Nagy 2000, Kevey 2004), a cserjésedés ( Erdős et al. 2013), a vegyszerek hatása ( Tolnay 2016) és a beszántás. Ez utóbbi adta vizsgálatunk apropóját is. A Villányi-hegység nyugati részén elhelyezkedő Szavai-hegy értékes sztyepprétjének jelentős részét két fázisban beszántották. A beszántást követően az egyik részt lucernásként hasznosították, a másik rész művelésével azonnal felhagytak. A beavatkozás hatására jelentős természeti kár keletkezett, és számos védett növényfaj populációja is sérült. Felmerülhet a kérdés, hogy a további zavarás elmaradása esetén képes lesz-e a gyep regenerálódni. Közismert, hogy hasonló esetekben az aktív res- taurációs beavatkozások mellett a gyep spontán regenerációjára is számíthatunk, amelynek során a regeneráció kizárólag a talaj propagulumkészlete és a propagulumok természetes betelepülése révén valósul meg ( Vida et al. 2008). A spontán regeneráció előnye az alacsony költség- és munkaigény, hátránya a folyamat bizonytalan kimenetele, esetleg alacsony hatékonysága és lassúsága ( Török et al. 2008). Hazánkban a spontán regenerációt leginkább homoki közösségek esetében tanulmányozták ( Vida et al. 2008), lejtősztyepprétek esetében a folyamat lefutása kevéssé ismert. Konkrét célkitűzésünk annak vizsgálata, hogy a különböző időpontokban végzett beszántást és az eltérő hasznosítást követően a gyepek állapota mennyire tér el a szomszédos, beszántástól megkímélt gyeptől. Megvizsgáljuk, hogy láthatóak-e a regeneráció jelei, és óvatos következtetéseket igyekszünk megfogalmazni arról, hogy mutatkozik-e esély a lejtősztyepprét spontán regeneráció révén történő helyreállására. Anyag és módszer A Szavai-hegy a Villányi-hegység (Baranya megye, 45°52’56’’ É, 18°11’39’’ K) nyugati részén található kiemelkedés; tengerszint feletti magassága alig haladja meg a 200 métert. Alapkőzete vastag pados mészkő, amelyet – a tető közelében levő felhagyott bányát leszámítva – lösz borít. Az évi középhőmérséklet 10,5 °C, a csapadék évi összege 660-680 mm ( Dövényi 2010). A Szavai-hegy a Dél-Dunántúl (Praeillyricum) flóravidékének Sopianicum flórajárásába tartozik ( Borhidi – Sánta 1999). A Villányi-hegység növényzetére jellemző kettősség (mezofil erdők az északi oldalakon, száraz erdők és gyepek a délieken) itt nem jelenik meg, részben a kis magasság és az enyhe lejtők, részben az emberi
