Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
RÉGÉSZET - Gábor Olivér: Pécs/Sopianae késő antik temetői építészetének belső kronológiája
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53 63-70 Pécs, 2015 Pécs/Sopianae késő antik temetői építészetének belső kronológiája Gábor Olivér Janus Pannonius Múzeum H-7621 Pécs, Káptalan u. 5. e-mail: gabor.oliver@jpm.hu Sopianae temetőjének építészete egyfajta időbeli rezervátumnak tekinthető. Valeria provinciát a kereszténység viszonylag későn érte el, és megjelenése még a 3. században is leginkább csak a dunai limes mentén mutatható ki, ahová keleti csapatokkal keleti bevándorlók is érkeztek. Sopianae kereszténységéről azonban még a Konstantin-kori fordulat idejéből sem maradt fenn bizonyíték. A város temetőjének ókereszténnyé válása csak a 4. század közepétől látható markánsan; vagyis a régészet számára Sopianae 3. század végi provincia-központtá válásához képest is csak egy fél évszázados ütemkéséssel érzékelhető a „birodalmi trendként” megjelenő új vallás. Ennek megfelelően a város a keresztény építészeti fejlődés addig kialakult formáit is készen kapta: a 4. század második felére a világi paloták, villák étkezői többapszisú helyiségekké váltak, majd ezen apszisos épületrészek a halottkultuszhoz (halotti lakoma) kapcsolódva megjelentek a temetőkben. Ennél fogva kétségtelen, hogy a Sopianae temetőjében korábban nem megfigyelhető, de a 4. század második felétől hirtelen az új vallással egyszerre megjelenő zárt építmények keresztény indíttatásúak voltak1. Ettől kezdve megszűnt a „lemaradás”, és a helyi jellegként értékelhető sokszínűség kialakulása mellett a lokális építészet már szorosabb szinkronitással követte a birodalmi fejlődést. Ez volt a város és a temető „fénykora”, ami azonban alig több mint fél évszázadig tartott csupán. E rövid időszak helyi temetői építészetének belső szakaszolásában a birodalmi analógiákon túl, főként az egyes építmények egymáshoz való viszonyának vizsgálata, illetve átépítéseik és használati fázisaik megkülönböztetése segíthet. A temetői építkezések korának időhatárait néhány sírkamra segítségével meghatározhatjuk, a többi építési idejét ehhez a kerethez viszonyítva adjuk meg. A keresztény temetői építkezés kezdetét tehát Sopianae késői fejlődése és a kereszténység ütemkéséssel történő térhódítása jelöli. Az északnyugati keresztény temetőrész használata a pénzek alapján a 4. század közepe körül kezdődött. (E megkésettség okán pl. a korábban igen gyakori hal-jelkép Pécsett már nem is jelent meg, noha Valeria korábban krisztianizálódott részeire még szórványosan eljutott.) A temető használatát pedig a rómaiak valószínűleg a hunok 430-as évekre tehető megjelenésével hagyták fel végleg. A temetőben történő 1A sírkamra - cella memoriae - lejárat egység együttes megléte Sopianae temetőjében szinte biztosan ókeresztényeket jelez (Visy Zsolt szíves szóbeli közlése). Ugyanakkor pusztán a freskók alapján Viminacium 28 ismert festett sírjából is csak egyetlen egyet lehet biztosan kereszténynek tartani (Kaplarevic 2011: 45.), valamint plovdivi 3-4. századi festett sírokról sem mondható ki egyértelműen, hogy keresztényekhez tartoztak (Pillinger et al. 1999: 42^18.).
