Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
RÉGÉSZET - Gábor Olivér: Pécs/Sopianae késő antik temetői építészetének belső kronológiája
64 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) építkezések ennél valamivel előbb, az 5. század első két évtizedében szűnhettek meg. Mindezt jól jelzi, hogy a - Krisztus-monogramot jelképként pont az 5. század elejétől felváltó - kereszt ábrázolása itt már legfeljebb csak egy bizonytalanul értékelhető téglakarcon jelent meg. A Cella septichora (XXXII. sz. sírkamra) építését már nem fejezték be, a XVI. számú sírkamra (csoportos temetkezési hely) sírhelyei sem teltek be. Hudák Krisztina és Nagy Levente a festmények stilisztikai-művészettörténeti párhuzamaival igazolva2 a 4. század végére tolta ki az I. sírkamra építésének keltezését, amit Heidl György Jeromos Vulgata-kommentárjához kötött képelemzései is megerősítenek (Szönyi 1929: 543., Hudák - Nagy 2005: 47., Hudák 2009: 233., Heidl 2005). A sírkamra beékelt helyzete a IV. és V. sírkamrákhoz képest valóban utóidejüségre utal. A II. sírkamra korát az ábrázolás tematikája és az ott látható festett korsó formája alapján Tóth Endre a 4. század egy korábbi részére datálta (Tóth 2006: 84.). Valószínűnek látszik, hogy az I. Valentinianus aquileiai veretű centenionalisa már a sirkamra „használatakor” került oda (Nagy 1987-88: 224.). Bár az egyértelmű ókeresztény jelképek hiánya nem feltétlenül kapcsolja a sírkamrát a 4. század korábbi részéhez vagy a pogányokhoz, a temető területén elfoglalt helye és felszíni építményének „archaikusabb” négyszögletes alaprajza valóban a legelsőként létesített itteni sírkamrák közé határozza meg. A III-VI. sírkamrák megépítését a II. és I. sírkamrák építése közé tehetjük a 4. század 2. felében. Az V. sírkamrát később átépítették, míg a III. sírkamra fölé népvándorlás kori sírok kerültek. A VII. sírkamra és a XXXI. épület (Cella trichoral) a temető legkésőbb használatba vett részére kerültek, így építési idejük is viszonylag későinek tekinthető, 400 körül meghatározva. A XXXVI. sírkamra (Cella trichoral) építési idejét nagymértékű hasonlóságuk okán a Cella trichora7-hez köthetjük, de az alatta levő sírkamrával való egykorúsága kérdéses. A VIII-IX. sírkamrák építési koraként általánosan csak a 4. század 2. fele adható meg, ugyanakkor használatuk utolsó fázisát az előbbi esetében egy korábbi sír átépítése, utóbbi esetében pedig egy újabb sír hozzátoldása valószínűleg az 5. század elejére tolja ki. A XII. és XXXV. sírkamrák a temető keleti részébe kerültek, ahol az épített sírok később jelentek meg, ezért korukat viszonylag későinek tarthatjuk. A XIII. épület hosszú története során először sírokat létesítettek, majd többször is temetkeztek beléjük, és valószínűleg csak ezután került föléjük az épület és mensa. Végül a már álló épület belsejét átépítették. Használatának korát tehát a 4. század második felétől az 5. század elejéig gondolhatjuk. A mellette található XV. építmény csupán mensája révén hasonlít rá (épület itt nem épült), vagyis keletkezése a XIII. épület korai fázisával lehet egykorú. A XIV. temetői építmény kelet-nyugati irányú tájolása megengedi a viszonylag késői, 400 körüli datálást. A XIX-XXIV. és XXIX. sírkamrákat is a 4. század 2. felében építhették. A XXVII. sírkamra és első sírjának tájolása szabálytalan, ami korai datálást engedélyez, míg a sír átépítése helyes tájolással az előző sírt ápoló család kihalását feltételezi viszonylag nagyobb időtávolsággal. A XXXII. sírkamra megépítése, kelet-nyugati tájolása és festményeinek az I. sírkamra festményeihez való hasonlósága miatt 400 körűire tehető, de későbbi átépítései hosszabb használatot feltételeznek. 2 Főleg a 390-es években készült konstantinápolyi Theodosius-oszlop ábrázolásai alapján.
