Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK - Gerner Zsuzsanna: Memoriae causa - emlékül: Szövegszerkesztés, témaválasztás és normaorientáltság a 18-19. század fordulójáról származó két emlékkönyvben
168 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) alakban írják, mert nincs olyan felnémet beszélő, aki ezekben a szavakban hosszú i hangot artikulálna, és a szavak eredete sem indokolja az ie írását.23 A wir személyes névmás esetében ugyanakkor megtartják a tradicionális írásmódot, pedig a szonáns előtt hosszú magánhangzót ejtünk. Itt azt vizsgáltam, hogy mennyire voltak következetesek az inskriptorok az ie írásakor: 10. táblázat: A hosszú magánhagzó használat elemzése Z. férfiak Z. nők St. férfiak St. nők összes példa: ie 322 72 169 89 ie helyett i 6 2 2 4 összes példa: i 1327 313 892 402 i helyett ie 8 3 11 2 helytelen 14 = 0,8% 5= 1,2% 13 = 1,2% 6= 1,2% Ziegler férfíismerősei, barátai azok, akik a legkövetkezetesebben alkalmazkodnak a hosszú ie és a rövid i írásbeli rögzítéséhez, a másik három csoport nagyjából azonos hibaszázalékot mutat. 4. 2. 5. Az s hang írása Johann Christian August Heyse 1833-ben megjelent Handwörterbuch der deutschen Sprache című írásának előszavában is kitér az s hang grafémikus megjelenítésére. A róla elnevezett szabályozás szerint a német hosszú magánhangzók és diftongusok után ß, rövid magánhangzók után pedig ss írandó. Adelung ezen annyiban változtat, hogy szerinte szóvégeken, elő- és utótag, illetve szótő és képző találkozásánál összetett, illetve képzett szavakban, valamint mássalhangzó előtt soha nem írunk ss-t, akkor sem, ha a rövid magánhangzó után ragozott vagy képzett alakokban egyébként azt írunk. Példaként említi a Haß - häßlich - hassen szóalakokat (Adelung J. C. 1781: 51.). A következő példák követik Adelung kiegészítő utasítását: • gewiß, Kentniß, mißvergnügt (Z.M.) • laß, Genuß, Preßburg (Z.F.) • Verdruß, Fuß, Kuß, wußte {St.M.) • muß, unvergäßlich (St.F.) Az alapszabályt esetenként túlgeneralizálják • alß, Nüße.geschloßen, beßter, bißweilen (Z.M.) • waß, dieß, vergessen, haß du (Z.F.) • unß, deßwegen, unglückß Spiel, freßen (St.M.) • biß, dieß (St.F.) avagy egyszerűen alkalmazkodnak a helyi kiejtési szokásokhoz, amelyek - amint azt a fentiekben már említettük - nem minden esetben tesznek különbséget zöngés és zöngétlen mássalhangzók között. így fordulhat elő az, hogy az egyébként zöngés z-hang helyett zöngétlen s-hangot ejtenek és írnak: reißen (=reisen), weißen (=weisen), Weißheit (=Weisheit), Bußen (=Busen), leßen (=lesen), durchleßung (=Durchlesung), dießer (=dieser), Roße (=Rose) etc. 22 „kein Hochdeutscher das i in diesen Wörtern dehnet, und auch die nächste Abstammung dasselbe nicht erfordert.”In: Adelung J. C. 1781: 589.
