Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Szentmártoni Szabó Géza: Janus Pannonius vélt ábrázolásai

5. és 6. ábrázolás Haas Mihály (1810-1866) pécsi főiskolai professzor 1846-ban a következőket írta: „Különös érdekkel bír nemcsak a pécsiek, hanem minden magyar előtt Janus Pannonius ezüst arcképe, mely csak néhány év előtt találtatott kúttisztítás alkalmával. A kép igen finom ezüst táblán domború munkával készült és e körírással van ellátva: „JOH. CESINGE EPS V. BASILIC." Mellette a pécsi székesegyház ábrája látható. Többek közt kétségbevonhatatlanul bebizonyul általa ponori Thewrewk úr által kétségbe vont vezetékneve (Nézd az egésznek hív rajzát e munkálatok végén.)" A rajzok magyarázatánál pedig ez olvasható: „Tab II. 1 ábra (fig.) Janus Pannonius nem régen talált és a pécsi p. nyilv. könyvtár múzeumában őrzött ezüstképének (dombormű) hív másolata, mely csak azért is megérdemlé az itteni közzétételt, mivel a híres püspök, mint a csillagászat kedvelője és űzője Bizonytalan erede- (Lásd Kollert Hist. Episcop. Quinque-Eccl.) természetvizsgáló volt." tű, XVIII. századi Balogh Jolán szerint: „Janus Pannoniusról fennmaradt két rendkívül primitív medaillon, melyek nem csak művészi szempontból teljesen értéktelenek, hanem hitelességük is nagyon kétséges. Az egyik az Ernst-Múzeumban van (felirat: Joh. Cesinge, Ep. Q. Ecc.), közölte Tóth-Szabó Pál Szathmáry Györgyről írt életrajzában (Budapest 1906. 286-287. I.). A másik, egy ezüst medaillon, a Beöthy-féle irodalomtörténetben van kiadva (I. 97. I. Felirata: Joh. Cesinge Eps. V. Basilic). Pecsétnyomóját, melynek felirata „Joh. Cesinge Ep. Q.", a pécsi nyilvános könyvtárban őrzik. (Haas Mihály: Baranya. Pécs, 1845. 284. I.)" Tóth Szabó Pál könyvében a következő jegyzetet fűzte az általa közölt érme képéhez: „Janus Pannonius érmét (286. és 287.1.) az Ernst Lajos gyűjteményében levő példányról Weinwurm fényképezte. Provenientiájáról, készítőjéről, valamint az érem hitelességéről nem sikerült adatokat szereznünk." Huszti József csatlakozott Balogh Jolán kritikus jegyzetéhez, hangsúlyozva, hogy a téves olvasatból fakadó Cesinge névalak már eleve cáfolja ezen tárgyak hitelességét. E hamis műtárgyakon látható szakállas és bajuszos püspökkép azért is árulkodó anakronizmus, mert a középkori egyház kánonjoga nem engedte meg a püspököknek a bajusz és a szakáll viselését. Az első kivétel e szabály alól VII. Kelemen pápa (1523-1534) volt, aki RóA Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 161