Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Begovácz Rózsa: Gyermekélet a Dráva menti horvátoknál

dő gyermeket főtt mák levével itatták. Tótujfaluban és Potonyban az ilyen gyermeket az édesanya éjfélkor elvitte az útkereszteződésre és háromszor megforgatta.

13

4 Tótújfaluban voltak, akik lenyelték az első fogat, hogy erős foguk legyen. Akik nem nyelték le, azok a tűzbe dobták.

13

5 Potonyban az első fog kihullásakor a gyermeknek sarokba kellett állnia, és azt kellett mondania: „Evo baba ja dam tebi kostenog a ti daj meni gvozdenog. '

,3

6 (Tessék banya, itt van neked az én csontos[fogam], adj nekem helyette vas fogat.) Lakócsán úgy gyógyították a sárgaságot és a szeplőt, hogy a megszárított csalánt, epergyökeret és kökénygyökeret megfőzték, és ezt megitatták a gyermekkel.

13

7 Disznótüskefának a zöldjét letakarták, az alul levő sárga részt pálinkába vagy ételbe tették. De szárazon megtörve is etették a bajos gyermekkel. Ugyanebben a faluban ismert volt egy másik gyógymód is: az esküvői koszorúból tettek a vízbe, s ezt a vizet aztán a gyermekkel megitatták.

13

8 Torokfájás gyógyítására Gönczi közöl adatokat az 1930-as évekből: aki Szent György nap előtt gyíkot vagy kígyót fog, s a torkát meghúzogatja, annak az illetőnek a kezével kellett meghúzogatni a gyermek fájós torkát. Torokfájós gyermeknek Lakócsán kígyó bőrét, (ami a kígyóról levedlett) csavarják a nyaka köré.

13

9 Vizes ruhát is tettek a fájós torokra Lakócsán.

14

0 Lakócsán a körtefa tavaszi bimbóját, új hajtását megfőzik s annak levében mossák meg a gyereket.

14

1 Lakócsán öregségben szenvedő gyermek fürdővízébe három özvegyasszonytól kért lisztből főzött gombócot tesznek, majd a feje fölött, kelet felé kiöntik.

14

2 Hólyagos nyelvet úgy gyógyítottak, hogy a tűzbe köptek, mert úgy gondolták, hogy valaki pletykálkodott róluk. Azért köptek a tűzbe, hogy a pletykálkodónak égjen a nyelve, mint a tűz.

14

3 Ha a gyermek nehezen járt, akkor annak, aki először jött ki a miséről megkötötték a lábujjait, az ujjakat már saját magának kellett kioldania. A potonyiak hite szerint ezután a „művelet" után a gyermek már könnyebben tanult meg járni.

14

4 Szinyákovics Simonná (sz.1906), Pavlekovics Márkné (sz.1912) és Szigecsán Józsefné (sz. 1907) közlése. Saját gyűjtés, Tótújfalu, Potony 1975. Hajós Anna (1905) és Frányics Rózsa (sz.1900) és Petrinovics György (sz. 1922) közlése. Saját gyűjtés, Tótújfalu 1972. Szabadi Györgyné (sz.1889) és Szilovics Györgyné (sz. 1901) közlése. Saját gyűjtés, Potony 1972. Gönczi 1937. 209. Uo. Gönczi 1937. 217. Jankovics Vince (sz. 1903) és Fucskár Józsefné (sz.1915) közlése. Saját gyűjtés, Gönczi 1937. 224. Gönczi 1937. 225. Begovácz Márkné (sz. 1927) közlése. Saját gyűjtés, Potony 1979. Szilovics Györgyné (sz. 1901) közlése. Saját gyűjtés, Potony 1971. 1975. A Janus Pannonius Múzeum Evkönyve 185