Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Vándor Andrea: „...a rég megszokottól megválni mindig zokon esik" Tradíció és újítás a JPM Néprajzi Osztályának kalendáriumaiban

Vándor Andrea: „...a rég megszokottól megválni mindig zokon esik" Tradíció és újítás a JPM Néprajzi Osztályának kalendáriumaiban A Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztálya 42 darab, zömében 19. századi kalendáriumot őriz.

1 A gyűjtemény nem túl nagy, ennek ellenére jó kiindulópontot jelent a 19. századi kalendáriumok egyfajta elemzési kísérletéhez: már ebből a kis számú kiadványból is kirajzolódik az az ellentét, amely a kalendáriumkészítők felvilágosító törekvései és az olvasóközönség hagyományokhoz, „babonákhoz" való ragaszkodása között feszül. A kalendáriumokról szóló bőséges irodalom legnagyobb része kiadástörténeti, kisebb arányban művelődéstörténeti, olvasásszociológiai jellegű munka.

2 A néprajzi irodalom is többször említi a kalendáriumok néprajzi vizsgálatának fontosságát, a téma jelentőségéhez képest azonban viszonylag kevesen foglalkoztak vele.

3 A kalendáriumok vizsgálata fontos adalékokkal szolgálhat egy adott kor mentalitására vonatkozóan. A 18-19. században a kalendáriumok jelentették azt a világi irodalmat, amely rendszeresen, nagy példányszámban jutott el az olvasókhoz. Számuk a 19. század második felére ugrásszerűen megnőtt: a becslések szerint 1775-ben Magyarországon kb. 80 000 kalendárium jelent meg (az erdélyieket nem számítva), 1809-ben számuk egyes adatok szerint 170 000 körüli (ami az adatot közlő szerző szerint erős túlzás), 1868-ban 620 000, 1900-ban 1.970 000 példány. Ez azt jelenti, hogy már 1868-ban 4,5 háztartásra jutott egy kalendárium, 1900-ra viszont minden második háztartásban olvastak naptárat. A példányszámokhoz hasonlóan a különféle kiadások száma is megugrott a 19. század végére: míg 1851-ben 46-féle, addig 1900-ban már 332-féle naptárat adtak ki.

4 Mindemellett olyan médiumról van szó, amelynek megjelenése és eladhatósága legtöbbször nagyban függött a vásárlóközönség igényeitől, ezért csak azok a naptárak, az olyan naptári újítások, változtatások maradhattak fenn, amelyek megfeleltek az olvasók elvárásainak. A kalendáriumok szerkezetében a naptári rész mellett a legállandóbb elem az időjárásra, termésre vonatkozó előrejelzés. Mivel épp e körül bontakozik ki a legnagyobb, leghosszabban elhúzódó „vita" a felvilágosító szándékú szerzőkszerkesztők és az olvasók között, célszerűnek tűnt a kalendáriumok ezen részének alaposabb vizsgálata. Felsorolásukat lásd a függelékben. Pl. Kovács I. Gábor 1989, Dukkon Ágnes 2003 Pl. Ortutay Gyula 1960, Verebélyi Kincső 1992, Viga Gyula 1976 Kovács I. G. 220-224. 194 A Janus Pannonius Múzeum Evkönyve