Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)
Szentmártoni Szabó Géza: Janus Pannonius vélt ábrázolásai
Nos, sokan úgy gondolták, hogy az a bizonyos magyar püspök nem lehetett más, mint maga Janus Pannonius! Róla nagyon is elképzelhető, hogy az antikvitás iránti csodálatában valóban bebarangolta Róma akkoriban még igencsak elhanyagolt romjait. Erre a római nézelődésre Janus vélhetőleg 1454 nyarán kerített sort, amikor befejezte ferrarai tanulmányait. A költő 1455 tavaszától már a padovai egyetem diákja volt, így alkalma nyílt arra, hogy Mantegna munkálkodását figyelemmel kísérje. Ritoókné Szalay Ágnes újabban kimutatta, hogy a festő és a költő már korábban is kapcsolatba került egymással. 1457-ben, a freskó elkészültekor, Janust már egész Itália ismerte, ezért bár csak 1459-ben lett pécsi püspök, nem meglepő, hogy az utókor püspökként emlékezett rá. Ha minden igaz, úgy a padovai mester kétszer is lefestette Janus Pannoniust: előbb a Szent Kristóf-freskón, utóbb pedig a megverselt táblaképen, barátja, Galeotto Marzio társaságában. Az utókor által feltételezett Janus Pannonius-ábrázolások 1. és 2. ábrázolás Balogh Jolán Andrea Mantegna: Trasporto del corpo di San Cristoforo decapitato (c. 1457) freskórészlet (Padova, Chiesa degli Eremitani, Cappella Ovetari) (1900-1988) a híres művészettörténész, az 1920-as években választotta ki azt a padovai freskón látható ifjút, akiben Janus alakját vélte felfedezni. így érvelt: „Janus Pannonius elégiája, mely Mantegna és a magyar humanista között fennálló kapcsolatnak abszolút hitelességű dokumentuma, azt bizonyítja, hogy, ha Mantegna az Eremitani-freskón tényleg leportretírozott egy magyart, az minden valószínűség szerint csak Janus Pannonius lehetett. Kérdés már most, hogy a Sz. Kristóf-freskó sok nagyszerű portréalakja közül melyik a magyar humanista. Ennek a megállapításánál egy másik hipotézis van segítségünkre. Vitéz János gazdag könyvtárából fennmaradt egy kódex (Plautus komédiái. Bécs, Nationalbibliothek, No. 111), melynek címlapján két portré látható, az egyik egy idős egyházfőé, mely a kódex megrendelőjét, Vitéz Jánost ábrázolja, a másik egy hosszú hajú ifjúé, amely minden valószínűség szerint az érsek unokaöccsének, az általa annyira szeretett Janus Pannoniusnak vonásait adja vissza." 156 A Janus Pannonius Múzeum Evkönyve