Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Szentmártoni Szabó Géza: Janus Pannonius vélt ábrázolásai

A bécsi Plautus-kódexben egy olyan címer látható, amelyet idősb Zrednai Vitéz János (1408-1472) és ifjabb Vitéz János (c. 1445-1499), valamint Janus Pannonius is egyaránt használtak. Ebből következik, hogy az ábrázolt személyek kiléte is többesélyes. A címlap egyéb ábrázolásai itáliai vonatkozásúak. Egy idős férfi és egy ifjú miniatúrán. Plautus-kódex, Ferrara, c.1465. (Bécs, Österreichische Nationalbibliothek, Cod. 111.) Balogh Jolán továbbiakban így folytatta vélekedését: „A két hipotézis, egyfelől Vasari adata, másfelől Janus Pannonius bécsi miniatűrportréja egymást kölcsönösen megerősítvén, ha nem is abszolút bizonyossággal, de legalább nagy valószínűséggel mondhatjuk, hogy a Sz. Kristóf-freskó fürtöshajú, magas termetű ifjú alakjában, kinek arcvonásait kissé fanyar elmélázással párosult komolyság hatja át, a nagy magyar humanista arcképét bírjuk." Huszti József (1887-1954), Janus Pannoniusról írott életrajzában, 1931-ben, erről így vélekedett: „Elhibázottnak tartom Balogh Jolán törekvését, aki a Mantegnától festett Eremitani-freskó egyik alakjában Janus portréját vélte felismerni." Mégis ez a hipotézis lett a leginkább elfogadott, hiszen a későbbiekben ezt a padovai arcmást közölték a legtöbbször Janus arcmásaként. Sőt, Borsos Miklós pécsi szobra kivételével, a szobrászok, festők, grafikusok mindig e kép alapján készítették el a maguk Janus-ábrázolását. Balogh Jolán évtizedekkel később is ragaszkodott véleményéhez. 1975-ben ezt írta: „A padovai freskón, a Szent Kristóf-jeleneten pedig a képmásszerűen ábrázolt kortársaknak olyan csoportja jelenik meg, melyben csupán csak egy alak jöhet számításba, mint Janus arcképe: ez pedig az az ifjú, aki a mártír szent lábát emelve társai felé fordul. Az ábrázolt fiatalsága megfelel Janus életkorának, a körülbelül 22 életévnek. Az ifjú rőtes szőke haja, hosszú nyaka is egyezik a Janus külsejéről szóló feljegyzésekkel. Az arckép Mantegna elsőrangú alkotása, és mint képmás nem méltatlan a költő Janushoz. Az elmélázó, komoly ifjúfej, a nagy sötét szemeknek távolba fúródó tekintete mintegy sejteti, érzékelteti a rendkívüli szellemet, a korán kibontakozó nagy tehetséget." A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 157