Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Kárpáti Gábor: Janus Pannonius sírja

A hátlapon az első két pápa, „protopápák" Péter és Pál egy közös trónon ül, kissé egymás felé fordult testtel, profilban ábrázolva (9. a-c. kép). Mindkét pápát nevének rövidítése (S. PAV. és S. PET.) továbbá az attribútuma jelöli meg. Péter kezében kulcsok és könyv, Pál kezében kard és könyv. A trónus alatt középen egyenlő szárú oltárkereszt látható. Az üresen maradt felületeken pedig finoman megrajzolt inda kitöltés. Itt kell megjegyezni, hogy II. Pál pápa a korábban megszokott és később újra visszatérő, igen egyszerű pápai bullák külső formáját megváltoztatta. Ugyanis a bullák előlapján általában csak a pápa neve szerepelt (mint a Jókai tér 7. alatt talált pápai bullán INI SIXTVS), a hátlapon pedig az első két pápa arcképe, nevük feltüntetésével. Az itt eltemetett halott az altemplom kiemelten fontos részén nyugszik, szinte a felső oltár alatt. Egyedülálló, hogy a sírba egy pápai bullát (illetve nyílván egy pápai oklevelet) helyeztek. Vajon miért ez a különleges sírmelléklet? Vajon milyen okból raktak a halott mellé olyan dokumentumot, amelynek levéltárban volna a helye? Tudjuk, hogy a pápai pecséttel ellátott okiratok minden esetben fontos üzenetet tartalmaztak, adományokról, kinevezésekről szóltak, esetenként országos jelentőségű engedélyeket igazoltak, sőt az egész keresztény világ életére kiható politikai elhatározások hordozói, szervezői voltak. Tehát nem személyhez szóltak, bár az érintettek számára is létfontosságúak lehettek. Történeti adatok Janus Pannonius életéhez „...hogy ne boruljon mély feledés rám néma síromban, azt akarom, hogy e vers álljon sírkövemen: Itt nyugszik Janus, kivel ősi Dunánkhoz először Jöttek a szent Helikon zöldkoszorús szüzei. Ezt a dicsőséget, ó, hagyd meg a holtnak, Irigység, Rosszakarat, kíméld hűlt porait legalább!'

e E sorokat Janus Pannonius 1464-ben írta, amikor a táborban megbetegedett. Valamennyi kutató a vers utolsó sorait a költő sírversének tekinti. Ekkor már igen változatos életút állt János - e néven a harmadik - pécsi püspök mögött. Az itáliai tanulóévek után, melyek egész életét, szellemét döntően befolyásolták, 1458-ban végleg hazatért Magyarországra. Nagybátyja, Vitéz János esztergomi érsek támogatásával, Mátyás király jóváhagyásával igen gyorsan ívelő karriert futott be. 1458-ban még Vitéz mellett volt vikárius, majd 1459-ben, Miklós püspök halála után II. Pius pápa megerősítette őt a pécsi püspökségben. Rövid élete során volt királyi személynök, alkancellár, királynéi kancellár, szlavón bán, és mint zászlósúr a királyi tanács tagja. Uralkodójának teljes bizalmát élvezve diplomáciai feladatokat látott el. 1465-ben követséget vezetett Velencébe és Rómába. Nagybátyjával együtt a királyi diplomáciai levelezés egyik résztvevője volt. Kálnoky László fordítása A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 128