Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Kárpáti Gábor: Janus Pannonius sírja

Mátyás politikájával a hatvanas évek végéig azonosult. Ekkor azonban a király politikájában döntő változás következett be. A köznemesi rendre támaszkodó erős, centralizált monarchia helyébe Mátyás az abszolutisztikus hatalom kiépítésére tett kísérletet. A közállapotok romlását a városok kirablása, templomok kifosztása jelezte, a belső konfliktusok kiéleződése a törvények semmibevételét eredményezte. Háborút indított Csehország és Ausztria ellen. Az 1471 szeptemberi országgyűlésen az ellene felhozott vádak egy részét Mátyás elismerte ugyan, de ezzel politikájának ellenzőit nem győzte meg, akik ezért Kázmér lengyel herceget hívták meg a trónra. Az összeesküvés élén Vitéz János esztergomi érsek és János pécsi püspök állt. Szervezkedésüket kezdetben az ország nagy része támogatta. A 75 megyéből 66 a zendülők oldalára állt, amikor Jagelló Kázmér az északi megyékbe betört. Mátyás határozottsága, azonnali reagálása azonban a lázadók nagy részét saját oldalára állította. Csupán kevesen maradtak hűek az eredeti elhatározásukhoz, ezek közt is legfőképp Janus Pannonius. Ő fegyveresen állt ellen a királypárti hadaknak, védte a Nyitrát, onnan menekült püspöki székhelyére. 1472. március 15ig maradt Pécsett, de itt sem érezvén magát biztonságban, már nagybetegen szeretett Itáliája felé menekült. A Zágráb feletti Medvén, az Albeniek óta a pécsi püspökök tulajdonában lévő várban halt meg 1472. március 27-én. Janus Pannoniust 1465 februárjában a nem sokkal korábban megválasztott II. Pál pápát köszöntő delegáció vezetőjeként Rómába küldték. Szokatlanul sok feladatot kapott. Köszöntenie kellett az új pápát, rá kellett bírnia, hogy álljon élére egy török elleni fegyveres mozgalomnak, egy új keresztes hadjáratnak, meg kellett szereznie egy új magyarhoni egyetem alapításához a pápa jóváhagyását, és el kellett járnia egyházmegyéjét érintő „személyes" ügyekben is. Janus Pannonius teljesítette feladatát. Az általa nem igazán kedvelt (?) pápa, aki az őt megelőző II. Pius - a humanista Aeneas Silvius Piccolomini - után a gyanakvó, számító velencei diplomáciát hozta magával Rómába a maga pompaszeretetével, a korabeli főpapoknál megszokott „feslett" életével, a fiatal püspököt többször is fogadta. Történeti adatok Janus Pannonius sírjához A püspök holttestének további sorsa legalább olyan változatos, mint életének utolsó szakasza. Bonfini szerint halála után két évvel - Piero Valeriano későbbre teszi - a legnagyobb titokban Pécsre hozták. Heltai Gáspár így írta le a történetet: „...és miérthogy senki sem meri őtet eltemetni a királytól való félelemért, az ő papjai bevivék az ő testét egy kápolnába és szurkozott koporsóban tartják vala azt ott sok üdéig. Mikoron utána Máttyás király oda jutott volna Péccsé, a káptolon könyörge néki, hogy engedné meg nékik, hogy eltemethessék az János poéta testét. Mert ingyen püspöknek nem merik vala mondani. Halván ezt Máttyás király, keserülni kezdé az Pannonius A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 29