Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52 (2005-2007) (Pécs, 2008)
Ferkov Jakab: Adatok a mohácsi és pécsi horvátok dualizmuskori asszimilációjához
Másrészt a többi nemzetiséghez és a magyar lakossághoz képest számarányaiban sem volt akkora súlya, mint a mohácsi horvátoknak Mohács lakosságához képest; Harmadrészt a felsorolt körülmények következtében nem is nehezedett rájuk akkora felső nyomás, magyarosodásra való késztetés, mint a mohácsi horvátokra. Mindez megint csak azt bizonyítja, hogy a horvát nemzetiség alsóbb rétegeiben nem volt nagy hajlam a magyarosodásra, csupán felsőbb, hatalmi nyomásra és pillanatnyi - vélt vagy valós - érdekeiknek megfelelően vallották magukat magyarnak az összeírok előtt, számolva azzal, hogy később esetleg újra gyakorolhatják horvát anyanyelvüket hivatalosan is, és ezért nevüket változatlanul megtartották. A magyarosítás érdekében, különösen az 1879. évi XVIII. Tc. megjelenése után nehezedett nagy nyomás a magyarországi nemzetiségekre. Ez a törvény ugyanis minden iskolában a magyart tette kötelező tanítási nyelvvé, továbbá előírta, hogy 1883. után már csak olyan rendes, segéd-vagy ideiglenes tanítók alkalmazhatók „kik a magyar nyelvet tanítani képesek". 3 0 Hatályba lépése után, az 1880-as évektől az addig többé-kevésbé burkolt magyarosítás egyre nyíltabb és erőszakosabb lett. Főleg az új generációra irányult és már a „gyermek-menhelyeken" megkezdődött, majd folytatódott az iskolákban, de éreztette hatását a nemzetiségek hit- és egyesületi életében is. Mindezt hitelesen alátámasztják a következő korabeli hírlapforrások is. „Magyarosítsunk. Midőn a kormány a magyar nyelvet az egész hazában hivatalos nyelvvé tette s így kimondatott, hogy minden honpolgár kötelessége megtanulni magyarul, egyszersmind kötelességévé tétetett a nem magyar ajkú népiskolák tanítóinak, hogy a magyar nyelvet is tanítsák. Erős mozgalom indult meg az országban. Jeles kortársaink több módot ajánlottak, mely segítségével elérhető legyen az, hogy egy évtized lefolyása után a haza összes fiatalsága magyar legyen. Egy igen helyes indítványt tett Merényi úr a „Néptanoda" ez évi 4. számában, melyben a magyarosítás ügyét a kisdedneveléssel kívánja kapcsolatba hozatni. Véleménye ez: állítson a kormány és a felekezetek minden iskola mellé óvodát, abban alkalmazzon magyar óvót, hogy a gyermek már zsenge korában ismerkedjék meg a magyar nyelvvel, tanítassék 2-3 éves korában a magyar beszédre; az óvodákból kilépve a népiskola gyakorolja őt folyvást a magyar beszédben, akkor elérhető lesz az, hogy megtanítsa idegen ajkú növendékeit a magyar beszédre." 3 1 Balog S-Sipos L. 2002. 105. Nt. 1880. dec. 18. XIV. 15. sz. 119. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 98
