Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Történettudomány - Szajcsán Éva: A magyar-jugoszláv viszony és a mohácsi sokacok helyzetének alakulása (1945–1950)

Szajcsán Éva: A magyar-jugoszláv viszony és a mohácsi sokacok helyzetének alakulása (1945-1950) 177 leninista út felismeréséhez. Az MDDSZ-nek mohácsi csoportja kéri a Délszláv Szövetség központi vezetőségét, hasonló szellemben ítélje el a JKP vezetőinek helytelen politikáját és járuljon hozzá, hogy a JKP mielőbb rátérhessen a szocializmushoz, a népek békéjéhez és jóléthez vezető egyetlen útra: A Szovjetunióval való szoros barátság útjára."

102 A Mohácsi Újság ugyanezen száma számolt be arról, hogy az MDP Mohácsi Szervezete Kovacsics Pétert

103

, az MDDSZ mohácsi titkárát kizárta a tagságból, mivel szembehelyezkedett az MDP KV határozatával.

104 Az MDDSZ Baranya megyei helyi szervezeteinek vezetőségei együttes értekezletét 1948. július 11-én tartották meg Mohácson, ahol az MDP állásfoglalása mellé állva Antun Rob és Karagics Eduárd népellenes politikája ellen tiltakoztak.

106 1948. július 15-én a Magyar-jugoszláv Társaság mohácsi csoportja rendkívüli ülésén hozott határozatot Tito és társainak politikája ellen. Aczél György MDP megyei titkár július eleji mohácsi látogatásán megtartott beszédében kitért a mohácsi sokacság helyzetére is. Cáfolta a reakció rémhíreszteléseit, melyek azzal ijesztgetik a mohácsi sokacokat, hogy „[...] a svábság kitelepítése után a sokacokra is hasonló sors vár". Hangsúlyozta, hogy „[...] a sokacok éljék bátran nemzeti életüket, mert a népünket vezető MDP a sztálini nemzetiségi politika alapján áll, és ez a nemzetiségek legteljesebb szabadságát jelenti".

107 Az MDP mohácsi szervezetének augusztusi beszámolója már a politikai hangulat javulásáról számol be, továbbá arról, hogy a „[...] városban élő nagyszámú délszláv lakosság között teljesen kudarcba fulladt egynéhány szláv nacionalista törekvése, hogy a sokacokat Tito oldalára hozzák. A mohácsi délszlávok teljes mértékben elítélik szinte teljes egyenjogúsággal a jelenlegi jugoszláv vezetők politikáját".

108 1948. november 10-én Mohácson került sor a baranyai délszlávok nagygyűlésének megrendezésére, mely ugyancsak a Tájékoztató Iroda döntésének hangulatában zajlott. A gyűlésen részt vett az új főtitkár, Hován András is, aki szerint a Szövetség „[...] nehézségeinek legnagyobb része a Jugoszláviából származó propagandának köszönhető. Ezt már korábban is sejtettük, de tisztán akkor győződhettünk meg erről, amikor Lazar Brankov elvtárs és munkatársai leleplezték Tito klikkjének szégyenteljes machinációját, melyet népünk ellen folytatnak. Az alávaló propaganda célja a Tito-kultusz megteremtése az itteni délszlávok körében".

109 A Baranya megyei Politikai Bizottság 1949. áprilisi jelentésében is háborús rémhírekről olvashatunk, melyek főleg a jugoszláv határ közelében terjedtek. A májusi jelentés kiemelte a délszlávok körében uralkodó passzivitást. Ezen központilag elrendelt véleménynyilvánítások és a párt igényeihez alkalmazkodó jelentések ellenére a mohácsi sokacság életében - az MDDSZ mohácsi csoportjának maroknyi tagságát kivéve - nem hozott gyökeres változásokat a szovjet-jugoszláv konfliktus. Apolitikus magatartásuknak tulajdoníthatóan megmenekültek a negatív következményektől. Miután jó részük nem volt tagja az Antifasiszta Front utódszervezetének, a Délszláv Szövetségnek sem, nem érintette őket érzékenyen a Szövetség helyi szervezetének a későbbiekben bekövetkező megszüntetése sem.

111 1949 májusában délszláv nyelvű óvoda kezdte meg működését a városban. Természetes, hogy ebben a légkörben nem volt túlzott igény ezen intézmény iránt sem, és tovább csökkent a délszláv iskolákba beíratott tanulók száma is. Ebben az évben a szerb iskola beolvadt a mohácsi délszláv iskolába, ezenkívül Felső- Kandán és Élesden volt még délszláv iskola.

112 A Délszláv Szövetség mohácsi származású aktivistái közül Dr. Lászlovics Mártont a Front többi vezetőjével együtt fegyházbüntetésre ítélték. Pontos adatok hiányában büntetésének idejét nem tudjuk meghatározni, de egy 1956. júniusi jugoszláv jegyzék szerint még a csolnoki bányában volt mint elítélt.

113 A szintén mohácsi Kovacsics Mátyást, az egykori bajaszentistváni tanítót, a Rakj-per mellékszereplőjeként a Budapesti Népbíróság hűtlenség és a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvételéért, valamint lőfegyver- és lőszerrejtegetés vádjával 7 évi fegyházra ítélte. Hét éves büntetését (a szegedi Csillag börtönbe, Márianosztrára, Oroszlányba, Tatabányára és Csolnokra is helyezték) a legsúlyosabb politikai elítéltekkel együtt töltötte.

114 Testvérét, Kovacsics Istvánt is letartóztatták, aki a Petőfi-brigád tagjaként részt vett a Sabac-Sarajevo vasút építésében, valamint már említettük, hogy a mohácsi csoport titkára volt, kémkedés vádjával 4 év fegyházra ítélték.

115 A magyar-jugoszláv viszony romlásának magára Mohács városára nézve is voltak közvetlen következményei. 1949 elején Mohácsot jelölték ki az ötéves terv keretében megépítendő vaskombinát helyéül.

116 A döntést megelőzően a szovjet szakértők által végzett vizsgálatok - a Dunán való olcsó vízi szállítás megoldhatósága, a városnak a mecseki szénbányák és Jugoszláviához (a vasércet Jugoszláviából szállították volna) való közelsége, valamint a kedvező terep- és talajviszonyok alapján hozták. Bár a leendő vasmű munkásai számára elkészült a lakótelep, a nemzetközi politikai helyzetben bekövetkezett változások miatt, a vaskombinát felépítésére mégsem Mohácson került sor. 1950-ben a vasmű építésének helyét Dunapentelére helyezték át.

117 Következtetések Mint láttuk a két ország kapcsolatának alakulása nem hagyta érintetlenül a mohácsi sokacságot sem. Saját életükön keresztül érezhették annak mind negatív, mind pozitív hatását. Bár felülről mindig olyan impulzusokat kaptak, hogy jobban mutassák ki sokac mivoltukat, paradox módon a többség akár jól, akár rosszul alakult Magyarország és Jugoszlávia viszonya inkább távol tartotta magát az eseményektől. Ilyen szem-