Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Történettudomány - Szajcsán Éva: A magyar-jugoszláv viszony és a mohácsi sokacok helyzetének alakulása (1945–1950)

Szajcsán Éva: A magyar-jugoszláv viszony és a mohácsi sokacok helyzetének alakulása (1945-1950) 173 Az adatok jól érzékeltetik a szülők délszláv iskolák iránti bizalmatlanságát. A fent tárgyalt indokok miatt a magyar népiskolákba továbbra is jóval több sokac anyanyelvű gyereket írattak be, mint a délszláv isko­lákba. Bár az MSZAF délszláv tagozatának nyilvánvalóan fon­tos szerepe volt a nemzetiségi oktatás megteremtésében, követeléseik megfogalmazásánál, mint látható, sokszor elrugaszkodtak a valóságtól, nem vették figyelembe a szülők igényeit, illetve közömbösségét. Mohácson nem hozta közelebb a nemzetiségi iskolákat a sokac szülők­höz az a tény, hogy jórészt a Front végezte a felvilágosító munkát, melynek tagjaival amúgy sem szimpatizáltak. Nem tette rokonszenvesebbé a délszláv iskolát a Mohácsi Belvárosi Délszláv népiskola tanítójának, Marko Zegnalnak a cselekedete sem. Marko Zegnal, miután a Front helyi szervezete megkapta a megszüntetett Moh­ácsi Sokac Olvasókör épületét, felégette annak könyvtá­rát. Kunovszki János volt könyvtáros közlése alapján mintegy 500 könyvet semmisített így meg, köztük olya­nokat is, amelyeket a mohácsi sokacság a zágrábi egye­temtől kapott. 60 Megállapíthatjuk, hogy a Front állításaival ellentétben a Vallási és Közoktatásügyi Minisztérium és szervei, to­vábbá a helyi igazgatás is részt vett a nemzetiségi okta­tás szervezésében. Am nem szabad megfeledkezni ar­ról, hogy Magyarország délszláv nemzetiségi politikája és a nemzetiségi iskolaügy fontos külpolitikai érdekek­nek volt ekkor alárendelve. Jugoszláviával való jó viszo­nya érdekében, „tekintettel a magyarországi délszláv népiskolák zavartalan működésének biztosításához fű­ződő fontos érdekekhez" 61 , a magyar kormánynak jogi­lag szabályoznia kellett, valamint ki kellett építenie a nemzetiségi iskolahálózatot, még akkor is, ha a délszláv (esetünkben a sokac) nemzetiségű szülők többsége ezt nem kívánta igénybe venni. A VKM adatcentrikus hoz­záállását jól megvilágítja az a tény is, hogy sokszor azo­kat az iskolákat is délszláv tanítású nyelvű iskolaként tartotta számon, ahol csak tantárgyként tanították a nemzetiségi nyelvet. Mohács-sziget Alsó- Kandán az 1947-ben megnyitott délszláv iskolában az 1948-as ada­tok szerint nem folyt nemzetiségi nyelvoktatás. Mohács külvárosban sem működött délszláv iskola. Úgy gondoljuk, hogy jól szemlélteti a nemzetiségi okta­tás mohácsi viszonyait a polgármester tollából megje­lent cikk a Duna Vidék 1947. március 30-i számában. Ebben a polgármester megdöbbenve állapította meg, hogy a mohácsi délszláv iskolának mindössze 10-12 ta­nulója van, akkor, amikor Mohácson nagy számban él­nek sokacok. Szerinte nem a tanügyi hatóságokat, ha­nem azokat a szülőket terheli a felelősség, akik nem en­gedik gyermekeiknek, hogy anyanyelvükön tanulhassa­nak. 62 Ugyanakkor megérthetjük a szülők aggodalmait és vi­selkedését is. Ráadásul a működő délszláv iskolákban ­mint ahogy már említettük - az oktatás színvonala nem volt kielégítő, mivel nem álltak rendelkezésre a szüksé­ges anyagi és szakmai feltételek. Az Antifasiszta Front 1947. február 9-én Mohácson tar­totta II. Baranyai Területi Konferenciáját. A rezolú­cióban követelték, hogy azokon a helyeken, ahol a kisebbség él, az állami és közintézmények feliratai és a hivatalos közlemények magyarul és horvát nyelven is szerepeljenek. Továbbra is kérték azon elemek (hivatal­nokok, papok, tanítók) eltávolítását, akik gyűlöletet szí­tanak a nemzetiség és a magyarok között, valamint a nemzetiségi iskolák látogatásának kötelezővé tételét a nemzetiséghez tartozó gyerekek számára. Kifogásolták, hogy az általános és az önkormányzati intézmények­ben, valamint a Parlamentben még mindig nincsenek saját képviselőik. 63 Rajk László belügyminiszternek 1947. szeptemberében a nemzetiség nyelvhasználata tárgyában kiadott rende­lete kimondta, hogy a hivatalos feliratokat, továbbá a hivatalok, hatóságok és utcanevek jelzésére szolgáló táblákat magyar és nemzetiségi nyelven is el kell készí­teni, és ki kell függeszteni azokban a városokban és községekben, ahol délszlávok és magyarok is laknak. A rendelet biztosította továbbá a nemzetiségi nyelv sza­bad használatát a közigazgatásban és a közéletben is. 64 Novemberi levelében a belügyminiszter „a rendeletben kifejtett fontos érdekekre tekintettel" ismételten figyel­meztette Baranya vármegye alispánját a rendelet vég­rehajtására, mivel úgy értesült, hogy sok helyen még csak nem is tudnak a rendeletről. A maradéktalan vég­rehajtásért az alispánt saját személyében tette felelős­sé. 65 1947 nyara a délszlávok körében is a választási kam­pánnyal telt el, mivel több jelöltjük is szerepelt a MKP listáján. Az 1947. augusztus 31-én megtartott parla­menti választásokon Antun Robnak, a délszláv szekció főtitkárának sikerült bekerülnie a parlamentbe. 66 Ez a momentum is jól tükrözte az MKP és a délszláv nemze­tiségi szervezet, a Front viszonyát. Magának az ese­ménynek inkább szimbolikus, mint valóságos jelentősé­get tulajdoníthatunk. Decemberben meghozták a nemzetiségi hovatartozás büntetőjogi védelméről szóló törvényt. 67 Visszatérve a Front tevékenységéhez, az október 5-én megtartott bácsalmási országos konferencia legfonto­sabb mozzanata az volt, hogy a Front délszláv tagozata felvette a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége nevet, és kivált az Antifasiszta Frontból. 68 Míg Mohácson a Front helyi szervezetének és a nemze­tiségi iskoláknak a benépesítése rendkívül nehézkesen haladt, ezzel szemben a civil szervezetek fogadtatása pozitívabb volt. A Magyar- Jugoszláv Társaság 69 (a továbbiakban MJT) mohácsi csoportjának működését megalakulásától (1946. június 30.) fogva a lakosság részéről érdeklődés és aktivi­tás kísérte. Az alapításkor két elnököt választott a cso­port: Dobruzsánszky Jánost és Dr. Lászlovics Mártont™, de Lászlovics Márton még ez év szeptemberében más irá­nyú elfoglaltságai miatt lemondott társelnöki tisztségé­ről 71 . Itt jegyezzük meg, hogy Lászlovics Márton már feb­ruárban felhagyott a Frontban folytatott aktív szervező

Next

/
Oldalképek
Tartalom