Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Történettudomány - Surján Miklós: Bibliával a gettóba. Egy elfelejtett pécsi tanárnő, Lénárt Franciska élete

156 A Janus Pannonius Múzeum évkönyve 46-47 (2001-2002) nehézségek ellenére Budapesten műtik meg, ami azonban csak átmeneti javulást hoz. Szanatóriumba kerül. Ottani tartózkodása során kéri feleségét, hogy hívjon hozzá egy katolikus papot, meg akar keresztelkedni. Rosenspitz Berta ennek ellenére a zsidó főrabbit kérette, hogy férje inkább a saját vallását ismerje meg jobban, őt azonban a beszélgetés nem elégítette ki. Pécsre visszatérve újabb műtéten esik át, s ekkor újra kéri feleségét, hívjon hozzá papot. A doktornő a jezsuitákhoz fordul, akik P Kipper Károlyt, a szentéletű kiváló szerzetest küldték el. „Nyomban megkezdte a tanítást, mely mindössze három napig tartott. Egyszerű, keresetlen szavakkal beszélt. A tanításon én is részt vettem férjem ágya végén egy zsámolyon ülve. Egy barátnőm is hallgatta, aki segített az ápolásban. Az volt a szándékom, hogy ha meggyőződést nyerek a katolikus vallás igaz voltáról, akkor megkeresztelkedem, ellenkező esetben zsidó maradok. Férjem csak helyeselte álláspontomat. ... A harmadik napon felvette a szent keresztségét. És utána egészen váratlanul beállt az agónia, mely másnap reggelig tartott..." (15:39) A doktornő úgy érezte, hogy neki is követnie kell férje példáját. Azonnal telefonált R Kippernek, hogy őt is keresztelje meg. „Jött is azonnal. Kézenfogva vezetett a halottas ágyhoz barátnőmmel együtt...ahol megkeresztelt bennünket. Keresztnevem Kornélia lett." (15:40) A Dunántúl с pécsi napilap 1920. ápr. 2-i száma a történetet - az egyébként oly gyakori újságírói pontatlansággal - a következőképp írja meg (28): ,yAttérés a halottas ágyon. Pogány mérnök és felesége megkeresztelkedtek. Pécs, április 1. (A Dunántúl tudósítójától) A való életnek egy megindító regénye játszódott le itt Pécsett. Egy szabadgondolkodó, zsidó vallású mérnök, a halottas ágyon áttért a katolikus hitre. Az áttérésnek szereplői egy ismert vasúti mérnök és annak orvos felesége: Pogány Gyula és Rosenspitz Berta dr. A férfi az élettel való leszámolás nehéz óráiban, lelke ellenállhatatlan vágyódását követve, a halottas ágyon megtagadta a múltat, s elhagyva ősei hitét, megtért a romboló forradalmak és materialista világnézetek felett diadalmaskodó krisztusi hithez. Pogány Gyula máv. mérnök, már régóta betegeskedett. Neje, Rosenspitz Berta dr. orvosnő szeretettel és önfeláldozóan ápolta Rákóczi u. 38. szám alatti lakásukon. Az utóbbi napokban a férj betegsége súlyosra fordult. Mikor Pogány Gyula érezte, hogy gyógyíthatatlan betegségét már csak pár napig viselheti, kijelentette, 'hogy át akar térni a katolikus vallásra'. Ez hétfőn délelőtt 11 órakor történt. A keresztelési szertartást Tippel dr. ferencrendi atya végezte. Keresztszülőként Koch Kálmán vasúti tiszt és felesége szerepeltek. A megindító egyházi aktus után nyugodtan várta Pogány Gyula a halált, a mely tegnap, kedden délután 3 órakor következett be. Felesége, született Rosenspitz Berta dr. jóhírű orvosnő, egy órával férje halála után, a ravatalnál szintén áttért a katolikus vallásra. A keresztelést itt is Tippel dr. ferencrendi atya végezte. Keresztszülőként Szemerjey földbirtokos és felesége szerepeltek. A 39 éves korában elhunyt Pogány Gyula máv. mérnök temetése holnap, nagypénteken délután 3 órakor lesz a katolikus egyház szertartásai szeint a központi temető halottas házából." Rosenspitz Bertával kapcsolatban még egy kis kitérőt téve el kell mondani a László Károly könyvében felvillantott állítólagos látomás való ságalapját. Az orvosnőnek nem jelent meg ugyan Krisztus, de volt egy látomása még akkor, amikor férje - a demarkációs vonalon túl - nagy betegen szanatóriumban volt, hetek óta nem hallott róla semmit sem. Egyik este elszenderedvén, férjét látta. „Holtan feküdt az ágyban, - írja - de nem zsidó rítus szerint a fehér palástba burkoltan, hanem keresztény szokás szerint fekete szalonruhájába öltöztetve, mellén egy feszülettel, melynek alakja és nagysága kitörölhetetlenül emlékezetembe vésődött. Vagy 12-13 cm hosszú, finom kivitelű fekete feszület volt köröskörül nikkel foglalattal és mind a négy végén kis kereszttel. Megértettem, hogy meg fog halni éspedig, mint keresztény fog meghalni. Hangos zokogással vetettem magam térdre..." (15:38). Amikor azután Pogány Gyula halála valóban bekövetkezett, felesége öltöztette fel. „Legszebb ruháját, szalon fekete ruháját adtam rá. Levettem a falról a kis barna feszületet, amit előző nap hoztak a kórházi irgalmas nővérek és mellére tettem. ...És ahogy néztem hirtelen eszembe jutott a régi, elfeledett látomás. Minden megegyezett, csak a kereszt volt más. Es ugyanabban a percben megszólalt mellettem a sógornőm és figyelmeztetett, hogy azt a keresztet, amit drága halottam mellére tettem, csak kölcsön kaptuk, azt nem temethetjük el. Ellenben drága halottam keresztapjának... Koch Kálmánnak fivére, Koch Ede villányi plébános... eljött a keresztelésre és ajándékul egy Rómából hozott és a Szentatyától megáldott feszületet hozott. Látomásom keresztjét. Mellére tettem. Ezzel már minden pontosan megegyezett a látomással. Megértettem, hogy drága férjem megkeresztelése és halála Istennek előre meghatározott szent akarata... Ha pedig ez így van, akkor nekem is meg kell keresztelkednem..." (15:39-40) A pécsi Székesegyházi Plébánia anyakönyvében a 29/1920 és 30 /1920. számon az alábbi bejegyzések olvashatók: 29/1920. Pogány Gyula (1880. júl. 20.) Megkeresztelték márc. 29-én... 30/1920. Rosenspitz Adalberta (

1880.okt.22

.) Keresztelték 1920. márc.31. Szülei: Rosenspitz Farkas hivatalnok izr., Büchler Teréz izr. Keresztanyja: Szemerjeyné Beretvás Kornélia. Keresztelte P Kipper Károly SJ. Rosenspitz Bertáról annyit még feltétlenül el kell mondanunk, hogy a keresztség teljesen megváltoztatta életét. Egy ideig még ugyan orvosként dolgozott, de érdeklődése egyre inkább a vallás és a szerzetesi életforma felé fordult. 1935-ben utolsó orvosi tevékenységével is felhagyott (a Szent Erzsébet Leánygimnázium iskolaorvosaként működött, miután magánpraxisát beszüntette),