Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Művészettörténet - Sonkoly Károly: „Van a belvárosban egy kis palota ...” A pécsi Szent István tér 17. két évszázada

262 A Janus Pannonius Múzeum évkönyve 46-47 (2001-2002) hető. A műszaki szempontból is elodázhatatlan helyreállításnál - már a tervezés szintjén - számolni kell a műemléki követelményekkel. Előzetesen el kell végezni a ház kisebb volumenű, inkább szondázó jellegű falkutatását. A kutatási dokumentációban megfogalmazandó javaslatokat figyelembe véve, arra kell törekedni, hogy a műszaki és a funkcióból adódó igényeket az építész a műemléki elvárásoknak is megfelelő módon elégítse ki. A munka során, a még meglévők megőrzése mellett, a már elpusztult, értékes részletek visszaállítását kell célul kitűzni. Fontos feladat a rossz állapotú iparművészeti alkotások, pl. a faragott, lépcsőházi korlát restaurálása. A rekonstrukciónak ki kell terjednie a melléképületekre és az egész kertre. Megfontolandó a közösségi funkciójú épület összekapcsolása a tervezett vársétánnyal, az ott álló kerti pavilonokkal. Az utóbbiakat 1982-ben felújította az Országos Műemléki Felügyelőség, de az állami, illetve városi „gazdátlanság" idején, az 1980-as években gyorsan lepusztultak. Nemrég az új bérlő tataroztatta a kisarchitektúrákat. Viszont az annak idején a városfal mellett nagy elánnal kisajátított terület egy része ma is gondozatlan. Bízunk benne, hogy a jövőben Pécs városa és a kezelő Civil Közösségek Háza jobb gazdái lesznek az értékes, műemléki védettségű épületeknek, mint amilyenekkel a sors az elmúlt évtizedekben megverte őket. Reméljük, hogy az itt társas összejöveteleket tartó polgárok polgárként fognak bánni a házzal, sajátjukként óvják ezt a kis épített ékszerdobozt. Jegyzetek 1 A belsők leírásához nem az aktuális felméréseket, hanem az 1922-es terveket (lásd 126. j.) mellékeljük illusztrációként, mivel, szerencsére, jórészt fennmaradt a ház akkor létrejött alaprajzi struktúrája (28., 29. képek). 2 A vastag korlát több, függőleges, ragasztva összepréselt deszkából áll, így lett kifaragva. Anyaga talán szilfa? (Hajda Zsigmond Pál farestaurátor, Pécs, sz. sz. k.). 3 A pavilonnak korábban nyolcszögű gúla formájú, alsó részén esővíz csendesítős tetője volt, csúcsán bádog gombbal, amelyből egy rúd állt ki, a végén egy kisebb gombbal (1938-ban, 1940 k. és 1951-ben készült fotóiról lásd 147., 152. jegyzetek). A manzárdtetőt az 1982-es helyreállításnál kapta, bár a műemléki kutatás során nem kerültek elő ezt igazoló adatok. Lásd 12-14. képek. 4 A nemrég ide helyezett, zsalugáteres nyílászáró nem hiteles. Az 1951-ben készült fotón még látszik az eredeti, lemezborításos kapu, rajta a klasszicista zárpajzzsal. A mostanában fölé biggyesztett lámpás pedig kifejezetten ízléstelen. 5 Madas, 1978, 681. 6 A szomszédos 15. sz. ingatlant 1927-ben megvásároló dr. Ángyán János orvosprofesszor őt, felesége rokonát bízta meg a főépület felújításának, átalakításának, valamint a mögötte álló földszintes gazdasági épületet egyemeletes lakóházzá bővítésének megtervezésével (dr. Ángyán Hanna, Pécs, sz. sz. k.). Ennek a munkának részeként készítette el a városfal melletti kertrész és az itt emelt pavilon terveit is. A Kőszeghv Gyula építész által 1927. X. 10-én aláírt tervlapon a Hebenstreit Károly és fia építési vállalkozó, a kivitelező cég szignója és pecsétje is szerepel (BML., IV 1407. с, 6289/1928.sz., áttéve korábbi 27460/1927.sz.-ról). A terven látható, díszes neobarokk kisarchitektúrához képest az épület egyszerűbb formában került kivitelre. Eredeti, Zsolnay-féle kerámia padlóburkoló lapjai és csillárja már hiányoznak (dr. Ángyán Hanna sz. sz. k.). 7 Horler Miklós - László Csaba szerk.: Magyar Műemlékvédelem. X. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal Evkönyve 1980-1990. Budapest, 1996, 303. Kutatási dokumentációja a KÖH. Tervtárában. Köszönet illeti a kolléganőt jórészt közöletlen adatai átengedéséért. 8 Cserkuti Adolf: A város nagy körfalának sorsa. II. Pécsi Napló (1906 július 26.), 2-3. 9 Szőnyi Ottó számos, a témához kapcsolódó tanulmányának elősorolása helyett, inkább egy róla szóló, újabban megjelent publikációra hivatkoznánk, amelyben ezek a munkái is megtalálhatók: Lengvári István: Szőnyi Ottó régészeti és művészettörténeti munkássága, (in Vonyó József szerk.: Tanulmányok Pécs történetéből 2-3. Pécs, 1996, 173-180.). 10 Gosztonyi Gyula: A pécsi Szent Péter székesegyház eredete. Pécs, 1939.; Uő.: A pécsi vár. PMIMÉ., 1939-40. (1941), 55-69.; valamint Gosztonyi, 1941. és Gosztonyi, 1944. (elsősorban, egyéb munkái mellett). 11 Madas, 1978. Az alábbiakban, a XIX. sz. végéig tartó periódusban, amennyiben nem közöljük adataink forrását, úgy Madas könyvére hagyatkozunk (a vizsgált ingatlanra: 681-682.). 12 Sonkoly Károly: A pécsi székesegyház Bartalits Mihály készítette első apostolszobrai. JPMÉ., XXIX., 1984 (1985), 257-301.; Sonkoly, 1993; valamint Sonkoly Károly: A Pécs, Szent István tér 8. sz. udvari, emeletes melléképületének története. (Műemléki kutatási dokumentációja, kézirat, 1995) (KÖH., Tervtár). 13 Sonkoly Károly: A pécsi Dóm tér felszíni morfológiájának, beépítésének, kutatásának, műemlékvédelmének története - különös tekintettel ÉK-ÍTészére. (kézirat, 1989). Sonkoly Károly: A pécsi Dóm tér történeti topográfiája (építés- és kutatástörténet), (kézirat, 1993-94). 14 Jelen dolgozatunk eredeti változata még bő terjedelemben tárgyalta a kérdést, a megfelelő források felsorakoztatásával, a tér történeti topográfiájának vizsgálatához hasonlóan. A JPMÉ. szerkesztősége megszabta terjedelmi korlátok miatt kénytelenek voltunk jelentős mértékben lerövidíteni tanulmányunkat, amelyből így kimaradtak ezek a fontos részek. 15 Sonkoly, 1993, 116-117., passim. 16 Gosztonyi, 1941, passim.; Vörös, 45-52., passim.; Szita László: Adalékok az 1686-ban felszabadult Pécs történetéhez. JPMÉ., 23,1978 (1979), 245-246., passim. 17 BML., IV 1007. а., (Ö 13), Tom. I. No. 260 1/2. 18 BML., IV 1007. a.,. 5. sz., Tom. I. 19 Madas, 1978, 681., passim.; Nagy Lajos: Adatok a pécsi városfalak, városárok és három városkapu történetéhez. JPMÉ., 23, 1978 (1979), 249251. (249., 6. j.); Sonkoly, 1993, 118. 20 MOL., S 11., Kamarai térképek, No. 1891. (szign. Eisenhut, é. п., 1788). Lásd Lakos János - Dóka Klára szerk.: Kamarai térképek. III. rész. A Magyar Országos Levéltár térképeinek katalógusa. 2. (kézirat gyanánt) Budapest, 1987, 182., 2196.sz. 21 Franz Huber ácsmester, bizonyára első birtokosként, 1787-ben vette az ingatlant, 1795-ben pedig már háza állt a sarkon (Madas, 1978, 683.). A klasszicizáló későbarokk stílusú épület keletre, a térre néző főhomlokzatának pontos ábrázolását ismerjük 1830-ból (lásd 17. kép). E Huberre, aki egy, a XVIII-XIX. sz.-ban a városnak több jeles ácsmestert adó família tagja volt, lásd még: Sonkoly, 2002, 444. j. 22 A kéziratos mappát csak egy jelzetlen fénymásolatról ismerjük, amely a MOL.-tói származik. Feltehetően a Kamarai térképek között keresendő (S szekció). 23 Elég, ha csak a tér körül ekkor kiosztott telkekre vonatkozó, Madas, 1978, hozta adatokat átfutjuk. 24 A 20. j.-ben hozott helyszínrajzon (16. kép) No. 1. jelzettel. Az ingatlan 1790-ben már Balasko Istváné, a Petrovszky család tiszttartójáé, mert