Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)
Néprajz - Vándor Andrea: Halottak a téli napfordulón
244 Vándor Andrea: Halottak a téli napfordulón A középkori és újkori, halottak által beavatódó látók (nők) tudományszerzésének időpontja is a téli napforduló környéke. A kora-újkorban legtöbb képviselőjük az Alpok vidékén működött. A 16-18. századi boszorkányperek karácsony táján a halottak által elragadott, azokkal rendszeresen kapcsolatot tartó asszonyokról tudósítanak. Működésük lényege: kommunikáció hasonmások révén, halottlátás, jóslás, távoli dolgok felismerése. Beavatásuk hiedelmei a télközépi halottakhoz kötik őket. Jellemzőek a szimbolikus halotti időben születés hiedelmei, pl.: a karácsonyi gyerek látó lesz, vagy a burokban születés hiedelmei. Az újkori Magyarországon is léteznek a táltosok, halottlátók, pénznézők, elveszett dolgokat megtalálók, a karácsonyi jóslás, beavatódás ilyen fajta hiedelmei. Ezek a főleg női mediátorok az antik halotti istennők kultusza mellett összefüggésben van a különböző halotti meneteket vezető démonalakokkal, Perchtával, Holdával, Saeldével, stb.: ezek a látó asszonyok őrző és beavató szellemei. Luca alakjának nem attribútuma a lélekcsapatok vezetése, de az előbbiekkel azonos szerepet tölt be, mint halottlátásba beavató lény. A halottak által való elragadás is megjelenik magyar boszorkányperekben. Egy 1750-es per szövege szerint egy asszonyt karácsonykor ragadnak el a halottak: „Roppant nagy sereg... emberi ábrázolatban", egy másik tanú transzban fekve látta ezt az asszonyt, „egy darabig nem volt ezen a világon". Az asszony feltehetően halottlátó volt. Ide tartoznak még a téli napforduló körüli jóslások. Egyik csoportjuk a karácsonyi asztal tárgyaihoz és a karácsonyi vacsora ételeihez kötődik. Ezekről Pócs E. monográfiájában bőven található adat. Másik részük Lucanaphoz köthető. Ezek egyik nagy csoportja a már említett luca pogácsával való jóslás. A luca-székes tudományszerzésnek is vannak jóslásra vonatkozó adatai. Még meg kell említenem itt a maszkok szerepét a jóslásban, és a boszorkány felismerésében: van egy olyan hajdúnánási adat, mely szerint fehér lepelbe öltözve, meszelt arccal a tükörbe nézve, szilveszter éjjelén meg lehet tudni, ki hal meg jövőre. 134 A maszk a tudományszerzés eszköze akkor is, amikor a boszorkányt felismerő személy maskarába öltözve látja meg a boszorkányokat Luca-nap éjjelén. (Tiszaörs) 135 Összefoglalás Magyarországon, szemben a körülöttünk élő népek hiedelmeivel, a halottak csapatos visszatérése nem jellemző, lélekvezető démonaink sincsenek. Meglepő viszont a Luca alakjára és a Luca-nap körüli szokásokra vonatkozó adatanyag gazdagsága, noha Luca alakja elmosódott, keveredik a boszorkányok és halotti démonok vonásaival. A halottak általi beavatódás: a lucaszékes boszorkány-felismerés, illetve tudományszerzés is ezen a napon történik. A téli halotti áldozatok rendkívül változatos formái abban mindenképpen hasonlóak, hogy valamilyen módon termékenységi rítusokhoz kapcsolódnak. Vagy az áldozati rítus folyamán kérnek bőséget, egészséget, vagy a téli rítusokban résztvevő adományok kapnak helyet a tavaszi agrárrítusokban. Valószínű, hogy a karácsonyi áldozati tárgyak tavaszi felhasználása valaha gyakoribb lehetett. E mellett szól az is, hogy a téli áldozatok a leggyakrabban gabonafélék vagy ezekből készült ételek, melyekhez hasonlók gyakran szerepelnek a tavaszi agrárrítusokban. A halottkultusz nagy átalakuláson ment keresztül. Nehéz lenne a változások időbeli sorrendjét megállapítani, de úgy gondolom, a halottak megvendégelése lehetett a legrégebbi forma, mely többszörös jelentésváltozás során (démonikus lények, természeti elemekben megjelenő lények) jutott el a rítus a kereszténység szentjeinek hozott áldozatig, illetve a teljesen töredékes, homályos formákig. A magyar anyagban, összehasonlítva más népek szokásaival, a téli napforduló körüli szokásokban a keresztényiesített és a teljesen töredékes formák dominálnak. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a magyarok karácsony körüli ilyesfajta halottkultusza eredetileg nem lehetett jelentős, és így könnyen vett fel új formákat, könnyen kopott el. A másik lehetőség szerint nem létezett a karácsonyi halottkultusz ilyen formája, és maguk az átvételek későbbiek, töredékesek. Az utóbbit tartom valószínűbbnek, mert a magyar terület szigetszerűen válik ki adatszegénységével a környező népek közül. A Luca-nap ilyen típusú rítus-anyaga jóval gazdagabb, mint a karácsonyé. Úgy tűnik, a Luca nap ebből a szempontból nálunk fontosabb, mint a körülöttünk élő népeknél. Elképzelhető, hogy a Luca-naphoz kapcsolódó pogány rítusok megőrződtek a naptárreform után is, nem kerültek át a karácsonyi időpontra. Felmerül tehát a karácsonyi halotti rítusokra vonatkozóan az a harmadik lehetőség is, hogy a karácsonyi dátumnak eleve nem voltak halotti vonatkozásai, és a mostani ilyen típusú hiedelemanyag a naptárváltáskor került erre az időpontra.
