Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Néprajz - Vándor Andrea: Halottak a téli napfordulón

Vándor Andrea: Halottak a téli napfordulón 243 pi vendégnek van különös jelentősége, a Luca-napi látogatókhoz fűződő hiedelemre vonatkozóan sok adatunk van (400 körül). Ha az első látogató férfi, szerencsét hoz, ha nő, szerencsétlenséget. Országszerte elterjedt szokás szerint a férfilátogatót megvendégelik, leültetik, hogy ne vigye el a szerencséjüket, hogy jól üljenek a tyúkok. A cigány is szerencsét hoz. Máshol elkergetik a látogatót, szurkot dobnak utána, mert bajt, szerencsétlenséget hoz. Van, ahol ezen a napon nem való látogatóba menni, csavarogni. Ez a ritkább változat, a legtöbb adat Baranyából származik. Sokhelyütt a nők ki se mehetnek az utcára. Ha mégis látogatóba mennének, többféle dolog érheti őket: leöntik forró vízzel, beledugják a fejüket a moslékba, bekenik az arcukat tyúkürülékkel, megverik, boszorkánynak mondják, kiseprűzik, stb.

128 Európa nagy részén várják a karácsonykor betérő idegent, szegényt, gyereket, az ő megvendégelésük biztosítja a jövő évi termést. Vannak viszont olyan hiedelmek is (pl. észak-német vidéken, Skandináviában), amelyek szerint a télközépi idegen bajt hoz. A skandináv sagákban, mondákban a betérő idegen maga Odin, akinek látogatása a házigazda nemsokára bekövetkező halálát okozza. Más közlések szerint viszont aki vendégül látja ezekben a napokban Odint, gazdag lesz a következő évben. Nem engedik, hogy a családtagokon kívül más is lássa a karácsonyi vacsorát. Eredhet ez a karácsonyi vacsora áldozati jellegéből, ónordikus adatok szerint a tündéreknek hozott áldozat, ill. német adatok szerint a Perchta áldozat idején nem tartózkodhatott idegen a házban.

129 A karácsonyi idegen szerepének ambivalenciája összefüggésben lehet a halottakhoz fűződő felemás viszonnyal is. A szláv karácsony fontos szereplője a házba lépő első (idegen) látogató, a polazajnik. Személyéből jósolnak is: ha fiatal férfi, egészséget, bőséget hoz, ha öreg, betegséget, bajt, ha nő, akkor egyenesen boszorkány az illető. Az illető néha ágakkal, terményekkel jön, bőségvarázslást hajt végre, pl. magasra nőjön a kender, jól üljenek a tyúkok, stb. A polazajnik bőséges megvendégelése hasonló célt szolgál.

130 A „halott vendég" típusú, Északnyugat-Európában elterjedt monda szüzséje a következő: Valaki egy útjába kerülő koponyába, csontba, stb. botlik. Felveszi, és jókedvében, bátorságát bizonyítva, vagy akár kegyeletből meghívja vendégségbe. A halott meg is jelenik a meghívás időpontjában, és az étkezés után meghívja, vagy magával viszi vendéglátóját. Más változatokban a történetnek nincs rossz vége. A skandináv változatokban a meghívás ideje mindig a karácsony, de ismertek hasonló német és skót variánsok is. Van olyan történet is, ahol a koponya meghívása, egy karácsonykor amúgy is szokásos, halottakat meghívó formulával történik: „Ha rokonunk vagy, gyere el hozzánk Szentestére vendégségbe"

131 Kapcsolat a halottakkal: tudományszerzés A téli napforduló idején megjelenő halottakkal teremtett kapcsolat olyan tudomány szerzését célozza, mely csak a természetfeletti szférából nyerhető. Róheim Géza lucaszékről írt munkájában (Lucaszék. Adalékok a magyar néphithez.II) a boszorkányoktól való tudományszerzés módszereit elemzi magyar és nyugat-európai adatok alapján. Pócs Éva szerint (Élők és holtak, látók és boszorkányok) a természetfeletti tudásba a halottak avatják be ilyenkor az élőket. A kapcsolatteremtés különböző eljárásai néhány naptári dátum köré szerveződnek, ezek nálunk főleg a Luca-nap, és a karácsony. Az ilyen fajta tudományszerzés lényege a halottakkal való rituális kapcsolatteremtés, és az általuk való beavatódás a természetfeletti tudásba. A 20. századi hiedelemadatok szerint Luca-napkor, karácsonykor természetfeletti tudás szerezhető: halottlátás, rontás, gyógyítás, jövőbe, múltba-látás, boszorkányok felismerése. A rítus végrehajtója táltossá, garabonciássá válhat. A tudományszerzés egyik fontos kelléke a bűvös kör, mely megvédi az illetőt a tudásba beavató természetfeletti lényektől: kísértetektől, visszajáró halottaktól, boszorkányoktól, tüzes állatoktól. A másik kellék a luca-szék. (A „nyers és főtt" oppozíciójában érthető meg, mi a jelentése annak, hogy kezdetleges módon készítik el azokat az eszközöket, amelyek a természetfelettivel való kapcsolatteremtést szolgálják, pl. a luca-széket: vízhordta fából, faszöggel, ékkel, kötözéssel) Főleg a boszorkányok ismerhetők fel segítségével, de a különböző tudományokba való beavatódásban is segít: aki ráül, nem ijed meg a megjelenő gonoszoktól, tudós lesz, megérti az állatok beszédét. A tudományszerzés helyszíne a keresztút, a templom. A boszorkányok felismerésében segít a Luca-napi tűzgyújtás is. Aki a szalmacsutakot, összegyűjtött forgácsot meggyújtja, látni fogja a boszorkányokat. Van olyan hiedelemközlés, melyben a tűzgyújtás mellett megjelenik a tükörbe nézés és a kifordított ruha is; hagyományosan a túlvilág szimbólumai. Ide tartozik még a Luca-seprű, és a Luca-ostor mint a boszorkányok felismerésének eszköze.

132 Boszorkányperek adatai (1718, 1722, 1674) között is megtaláljuk ezeket a cselekményeket: Luca estéjén vagy karácsonykor Luca-nap

133-tól kezdve gyűjtött fával kell tüzet rakni, a házhoz jön a boszorkány, megtudják a háziak, „kicsoda az ördög". A Luca napján borsó főzéshez használt fakanalat karácsonykor piszkosan az övbe dugva kell elvinni a templomhoz, ekkor az illetőhöz szólnak az ördögök. Ezek a boszorkány-, és halottlátási módszerek ónordikus gyökerekkel rendelkeznek: a „sejd" látónők a téli napfordulón rituálisan indukált transzban érintkeztek a halottakkal, és nyertek információkat a következő évre vonatkozóan A nordikus örökség mellett kimutatható az ókori halotti istenségek kultuszainak nyomai.